Az embert az általad értelmetlennek titulált eszközök segítik abban, hogy a nehézségein túllépjen. Figyeld csak meg, ha gond terhel, és figyelmesen szétnézel magad körül, a válasz mindig megérkezik. Egy véletlenül kezedbe akadt könyvtől, egy véletlenül kialakult beszélgetéstől, vagy egy olyan vallás papjától, akit sohasem kedveltél, de most véletlenül meghallottad a prédikációjának egyetlen mondatát.
Hatalmas erő van a birtokotokban: egyetlen szavatokkal boldoggá vagy boldogtalanná tehettek bárkit, egyetlen észrevétlenül odavetett mondatotokkal egy életre a mélybe taszíthattok vagy felemelhettek bárkit.
Mielőtt egy szó elhagyná a szátokat, tegyétek fel magatokban a következő kérdést: miért is akarom én kimondani a véleményem? Egyáltalán ez az én véleményem? Az igazságot látom, vagy csak én akarom igaznak látni? S ha tényleg igazam van, miért kell mások tudomására hoznom?
Egyetlen szó, amelyet akarva-akaratlan elejtetek, kételyt, gyanakvást, kishitűséget kelthet. Olyan gátlásokat és lelki töréseket okozhattok a másiknak, amelyet egész életen keresztül nyöghet. S a másik emberben elültetett fájdalom visszahat rátok is: ha megbántotok valakit ő is megbánt titeket. Úgyhogy mások kibeszélésével és pletykálkodásával nem csak a többi embert, de magatokat is romboljátok.
Elvesztek a szerelemben, feloldódnak a határaitok, nincs szükség szavakra. S nem azért hallgattok, mert nem tudtok mit átadni a másiknak. Sőt mindeneteket odaadjátok neki! Ám ezt nem lehet szavakkal kifejezni, önmagadat, a szívedet csak átadni tudod a másiknak, elmesélni nem. A párotokkal csak akkor fecsegtek állandóan, ha már elmúlt a szerelem, mert ilyenkor a csend már kínos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése