2009. december 4., péntek
Coelho: Az alkimista
2009. december 3., csütörtök
Coelho: Az alkimista
„Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani”
Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor életünk részévé válnak. És ha életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.
Ha kezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg, akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.
Félek, hogy ha megvalósítanám, az álmomat már nem lenne miért élnem
Te áldás voltál számomra. És valamit most már világosan látok: minden el nem fogadott áldás átokká válik. Én nem akarok többet az élettől. Te pedig arra kényszerítesz, hogy gazdagságot és soha föl nem ismert távlatokat lássak magam előtt. Most, hogy már tudok róluk, s ismerem a határtalan lehetőségeimet, rosszabbul fogom érezni magam, mint azelőtt. Mert, tudom, hogy mindent elérhetek, és én ezt nem akarom.
Létezik a világon egy mindenki számára érthető nyelv, amelyet az alatt az idő alatt használt, míg fellendítette az üzletet. A lelkesedés nyelve volt ez, a szeretettel és kedvvel végzett olyan munkáé, melynek célja valami, amire vágyunk, vagy amiben hiszünk.
Mindenkinek megvan a maga módja, hogyan tanuljon meg valamit. az ő módja nem az enyém, és az én módom nem az övé.
Ha majd harcolnom kell, lehet, meghalok egy napon, amelyik ugyanolyan jó lesz a halálra, mint bármelyik másik. Mert, én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni boldog leszel. Meglátod, hogy a sivatagban élet van, az égen csillagok, a harcosok pedig harcolnak, mivel ez az emberi nem alkotórésze.
De ha előbb el kell indulnod, menj a történeted szerint. A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Ha a történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.
Tudja, hogy a férfiaknak el kell menniük, hogy visszajöhessenek. Ő már megtalálta a kincsét: téged. Most azt várja, hogy te is megtaláld, amit keresel.
Szeretlek, mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.
A szíved elől sosem menekülhetsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.
Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.
Amikor előttünk a nagy kincs sosem ismerjük fel. És tudod miért, mert az emberek nem hisznek a kincsekben.
A szem megmutatja a lélek erejét.
Többet kapok, mint amennyit a szívességemért megérdemlek. – jegyezte meg a szerzetes. – Ilyet sose mondjon. Meghallja az élet, és legközelebb kevesebbet ad.
Minden ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
2009. november 19., csütörtök
És akkor eredetiben is...
If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you;
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or, being lied about, don't deal in lies,
Or, being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise;
If you can dream - and not make dreams your master;
If you can think - and not make thoughts your aim;
If you can meet with triumph and disaster
And treat those two imposters just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to broken,
And stoop and build 'em up with wornout tools;
If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breath a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: "Hold on";
If you can talk with crowds and keep your virtue,
Or walk with kings - nor lose the common touch;
If neither foes nor loving friends can hurt you;
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run -
Yours is the Earth and everything that's in it,
And - which is more - you'll be a Man my son!
Kedvenc versem: Kipling: Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra,nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
2009. október 19., hétfő
Stephenie Meyer: Twilight 4.
been almost a century that Edward's been alone. Now he's found you.
You can't see the changes that we see, we who have been with him for
so long. Do you think any of us want to look into his eyes for the next
hundred years if he loses you?"
Stephenie Meyer: Twilight 3.
gleamed. "The talking came earlier."
I groaned. "What did you hear?"
His gold eyes grew very soft. "You said you loved me."
"You knew that already," I reminded him, ducking my head.
"It was nice to hear, just the same."
I hid my face against his shoulder.
"I love you," I whispered.
"You are my life now," he answered simply.
Stephenie Meyer: Twilight 2.
watching you sleep, with the chasm between what I knew was right,
moral, ethical, and what I wanted. I knew that if I continued to ignore
you as I should, or if I left for a few years, till you were gone, that
someday you would say yes to Mike, or someone like him. It made me
angry.
"And then," he whispered, "as you were sleeping, you said my name.
You spoke so clearly, at first I thought you'd woken. But you rolled over
restlessly and mumbled my name once more, and sighed. The feeling
that coursed through me then was unnerving, staggering. And I knew I
couldn't ignore you any longer." He was silent for a moment, probably
listening to the suddenly uneven pounding of my heart.
"But jealousy… it's a strange thing. So much more powerful than I would
have thought. And irrational! Just now, when Charlie asked you about
that vile Mike Newton…" He shook his head angrily.
2009. szeptember 27., vasárnap
Stephenie Meyer: Twilight
About three things I was absolutely positive. First, Edward was a vampire. Second, there was part of him- and I didn’t know how potent that part might be-that thirsted for my blood. And third, I was unconditionally and irrevocably in love with him.
"I'm the world's best predator, aren't I? Everything about me invites you in- my voice, my face, even my smell. As if I need any of that!"
„It’s not only your company I crave! Never forget that. Never forget I am more dangerous to you than I am to anyone else.”
„And so the lion fell in love with the lamb…” he murmured. I looked away,hiding my eyes as I thrilled to the word.
„What a stupied lamb,” I sighed
„What a sick, masochistic lion.” He stared into the shadowy forest for a long moment, and I wondered where his thoughts had taken him.
"Hah! You're as white as a ghost-no, you're as white as me!"
„That’s true. She knows other things. She sees things- things that might happen, things that are coming. But it’s very subjective. The future isn’t set in stone. Things change.”
2009. szeptember 2., szerda
Cecelia Ahern Bennem élsz
Bennem élsz
230
„- Hiányzik anya?
- Ez már tíz éves történet, kedvesem.
Fáj, hogy ilyen elutasítóan beszél. Karba fonom a kezem, és elfordulok. Magamban füstölgök. Apa közelebb hajol, és megbök.
- Minden nap jobban hiányzik, mint egy nappal előtte.”
252
Eszembe jut a kapcsolatom Conorral. Milyen gyorsan gyűlölködőre fordul egy szeretetteljes pillanat! Pedig egy egyszerű mondat mindent megmagyaráz. Hogy a háborúnak és a szerelemnek egy a gyökere.
253
Az ellentéteket csak egy vékony fátyol választja el egymástól. Egy halvány, átlátszó anyag, amely attól függően, melyik oldalon állunk, erőt ad, vagy figyelmeztet a veszélyre. Ha most gyűlölsz, de megnézed, mi van a fátyol túloldalán, meg fogod látni, hogy szeretni is lehet. Ha szomorú vagy, látni fogod, hogy a túloldalon boldogság honol. Itt tökéletes, olajozott a rendszer, odaát teljes a káosz. Sokszor olyan hirtelen vált az egyik a másikba, mint egy szempillantás.
328
Később a házasságunk minden apró hibáját a házon keresztül próbáltuk megjavítani: vettünk még egy ülőgarnitúrát, felújítottuk az ajtókat, kicseréltük a huzatos ablakokat. Bár magunkra fordítottuk volna azt a rengeteg időt, amit a házba öltünk; önmegújításra lett volna szükségünk, nem házfelújításra. Csakhogy egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a házasságunk huzatos lyukait is be kellene tömni. Míg végül egy nap arra ébredtünk, hogy minden jéghideg körülöttünk.
330
Mostanában nagyon furcsa dolgok történtek velem.
- Kivel nem? Mindenkinek megvan a keresztje, Justin. Légy oly jó, hogy nem rakod a vállamra a tiedet.
338
- Opera- vág vicces arcot apa. Felnevetek. – Mit mondjak, ahol én felnőttem, nem volt sok opera a környéken. – Ettől függetlenül kinyitja a borítékot. Én felállok, hogy csináljak még egy kávét.
- Kedvesem, én azt hiszem, kihagyom ezt az opera-dolgot, de azért köszönöm. Sarkon pördülök.
- De miért apa? A balett is tetszett, pedig előtte nem hitted, hogy fog.
- Igen, de oda együtt mentünk. Egyedül azért nem mennék el.
- Nem is kell. Két jegyünk van.
- Hát, én csak egyet látok.
- Pedig kettő van, nézd meg még egyszer.
- Apa fejjel lefelé fordítja a borítékot, és megrázza. Kiesik belőle egy papírcetli, és az asztalon landol. Megdobban a szívem. Apa az orra hegyére biggyeszti a szemüvegét, és megvizsgálja a fecnit.
- Elkísérsz?- olvassa lassan. –Nahát, kedvesem, ez igazán aranyos tőled…
- Mutasd csak!- hitetlenkedve kikapom a kezéből a papírt, hogy a saját szememmel lássam, mi áll rajta. Aztán még egyszer elolvasom. Majd még egyszer és még egyszer. Elkísérsz? Justin,
388
Viszont rengeteg olyan dolog van. Sokszor egészen egyszerű, amit nem értek. Nem értem például, mit eszik a lányom a barátjában. Nem értem, hogy győzte le az öcsém a természet törvényeit azzal, hogy még mindig nem vált chipsszé. Nem tudom, hogy képes Doris kinyitni a tejet a hosszú körmeivel. Nem értem, miért nem dörömböltem már egy hónapja az ajtódon, hogy el mondjam mit érzek…Annyi apróság van, amit nem értek, miért lenne ez más?
2009. augusztus 28., péntek
Pár bajok
Pár-bajok és békés megoldások
21
Valamennyien álarcot viselünk, szerepet játszunk, és ezt az arcunkat mutatjuk a többiek felé. A szerepelmélet azt sugallja, hogy olyan párt választunk magunknak, aki majd megerősíti ezt az önmagunkról kialakított képet. A kulcskérdés a jelen esetben ez: „ Mi történik az én tudatommal, ha ezzel az emberrel látnak együtt?” minden arra vall, hogy ennek az elméletnek is van némi létjogosultsága. Valamennyien éreztünk már bizonyos büszkeséget, netán valamiféle szégyenkezést amiatt, ahogyan szerintünk mások a párunkat megítélték- igenis fontos nekünk, hogy mások mit gondolnak
26
Ősagyunk mintha csupán azzal az egyetlen dologgal törődne, hogy egy meghatározott személy olyasvalaki-e , 1. akit gondozni kell, 2. akinek bennünket kell gondozni, 3. akivel szeretkezni kell, 4. akitől menekülni kell, 5. akinek engedelmeskedni kell vagy 6. akit meg kell támadni.
28
ősagy: nincs lineáris időérzéke. Számára a ma, a holnap és a tegnap nem létezik: minden ami valaha volt, most is van.
69
A szerelem egyetemes nyelve
Azért fognak el olyan jó érzések egy kapcsolat elején, állítottam, mert agyunk egy része úgy véli, végre lehetőségünk nyílik arra, hogy gondoskodjanak rólunk, és hogy visszaszerezzük eredendő egységünket. Ha a megfelelő helyeken keresgélünk, bőven találhatunk bizonyítékot arra, hogy valóban ez történik. Az egyik ilyen hely a szerelmesek egyetemes nyelve. Népszerű dalok meghallgatása, szerelmes versek és regények elolvasása, valamint a kapcsolatukat ecsetelő több száz házaspár meghallgatása után arra a következtetésre jutottam, hogy minden szó amit a szerelmesek az idők kezdete óta egymással váltottak, négy alapmondattá tömöríthető- a többi csak ezek variációja. Ez a négy mondta pedig ritka bepillantást enged a romantikus szerelem tudta alatti birodalmába.
Az első ilyen mondat a kapcsolat kezdetén, talán az első vagy második találkozás alkalmával hangzik el, és valahogy így szól: „Tudom, hogy most találkoztunk először, de valahogy úgy érzem, mintha már ismernélek.” Ez nem csupán maszlag, amivel a szerelmesek egymást etetik. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból fesztelenül viselkednek egymás társaságában. Egyfajta kellemes rezonanciát éreznek, szinte mintha már évek óta ismernék egymást. Én ezt a felismerés jelenségének hívom.
A szerelmesek valamivel később rátérnek a második jelentős információcserére. Különös, mondják egymásnak „hogy még csak párszor találkoztunk, de nem is emlékszem arra az időre, amikor még nem ismertelek. Csak néhány napja vagy hete ismerik egymást, mégis úgy tűnik a számukra, mintha mindig is együtt lettek volna: kapcsolatuknak nincsenek időbeli határai. Én ezt az időtlenség jelenségének hívom. Amikor a kapcsolatnak már volt ideje beérni, a szerelmesek egymás szemébe néznek és kinyilatkoztatják a harmadik jelentőségteljes mondatot: „ Amikor veled vagyok, többé nem érzem magam egyedül: teljes egésznek érzem magam.” Az együtt lét mintha véget vetett volna a beteljesülés utáni folytonos hajszának. Én ezt az újraegyesülés jelenségének hívom.
Végül van egy pont amikor a szerelmesek szájából elhangzik a negyedik, végső szerelmi vallomás. Azt mondja egyik a másiknak: „ Annyira szeretlek, hogy nem tudok nélküled élni.” Oly annyira egymás részeivé váltak, hogy egymás nélkül már el sem tudják képzelni az életet. Én ezt a szükség jelenségének hívom.
A szerelmesek akár valóban kimondják ezeket a szavakat, akár pusztán átélik a mögöttük rejlő érzéseket- mindenképpen aláhúzzák azt, amit a romantikus szerelemről és a tudatalatti természetéről mondtam.
Az első mondat- amelyben a szerelmesek a felismerés kísérteties érzéséről számolnak be- némiképpen veszít a titokzatosságából, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy az emberek az alapján választják a szerelmesüket, hogy azok mennyire hasonlítanak a gondviselőikre. Nem csoda hát a déja vu érzésük támad, ismerősnek vélik a másikat. Tudat alatt úgy érzik, hogy újra kapcsolatba kerültek a gondviselőikkel, csak ezúttal azt hiszik, hogy most majd kielégülnek legmélyebb, legalapvetőbb, leggyermekibb vágyaik. Valaki a gondjukat fogja viselni: soha többé nem lesznek egyedül.
A második kijelentés- „Már nem is emlékszem arra az időre, amikor még nem ismertelek”- arról a tényről tanúskodik, hogy a romantikus szerelem ősagyi jelenség. Amikor az emberek beleszeretnek valakibe, az ősagyuk egybeolvasztja partnerük képét a gondviselőikével, és ezzel az örökös jelen birodalmába lépnek. Amikor meghitt szerelmi kapcsolatban vagyunk valakivel, az a tudatalatti számára pontosan ugyanolyan, mint csecsemőnek lenni az édesanyánk karjaiban. A biztonságnak és az állandóságnak ugyanazt az illúzióját adja, ugyanazt a tökéletes beolvadást jelenti.
3. pont – Amikor a szerelmesek azt mondják egymásnak, hogy „Amikor veled vagyok, teljes egésznek érzem magam” ezzel azt ismerik el, hogy öntudatlanul is olyasvalakit választottak, akiben pontosan azok a részek öltenek testet, amelyeket gyermekkorunkban leválasztottak róluk:újra megtalálták elveszett énjüket. Aki úgy nőtt fel, hogy közben elfojtotta érzéseit, olyasvalakit fog választani, aki rendkívüli módon expresszív. Akinek nem hagyták, hogy kényelmesen érezze magát a saját nemiségében, az olyasvalakit választ, aki érzéki és szabad. Amikor egymást kiegészítő vonásokkal rendelkező emberek szeretnek egymásba, úgy érzik mintha hirtelen megszabadultak volna ettől az elfojtástól, Platón megcsonkított kétnemű, lényeihez hasonlóan eddig mindketten félemberek voltak, de most kiteljesedtek.
És mi a helyzet az utolsó mondattal – amikor a szerelmesek úgy érzik, meghalnak, ha el kell válniuk? Mit tudhatunk meg ebből a romantikus szerelem természetéről? Először is azt a tényt dokumentálja, hogy a szerelmesek tudtukon kívül a szüleikre a partnerükre ruházzák át a felelősséget a saját életben maradásukért. Ugyanaz a csodálatos lény, aki felébresztette bennük az erószt, most majd megmenti őket a thanatosztól, az örökkön jelenlévő halálfélelemtől. Partnerük, azáltal, hogy figyelmet fordít, kielégítetlen gyermekkori szükségleteikre, a szövetségesükké válik a túlélésért folytatott küzdelemben. Mélyebb szinten ez a mondat azt a félelmet is feltárja, hogy ha a szerelmesek elvállnak azzal megfosztják egymást a teljesség újra megtalált érzésétől. Ismét csak meghasadt, félig kész teremtmények lennének, akik elszakadtak a létezés teljességétől. Rájuk törne a magány és a szorongás, és többé semmilyen kapcsolatot nem éreznének a körülöttük lévő világgal. Végül pedig egymás elvesztésével együtt újonnan szerzett öntudatukat is elveszítenék.
99
Az emberek úgy próbálják magukból kiűzni a saját negatív jellemvonásaikat, hogy azokat rávetítik a társukra. Vagy másként fogalmazva, a partnerükre vonatkoztatva bírálják mindazt, amit önmagukban nem szeretnek vagy letagadnak. Személyiségünk valamely nem igazán kívánatos részét figyelemre méltóan hatékony módon tudjuk elrejteni azzal, hogy fogjuk a negatív tulajdonságot, és azt partnerünknek tulajdonítjuk. Megvan tehát a hatalmi harcot kirobbantó konfliktus három fő forrása. Amikor a romantikus szerelem illúziója lassacskán szertefoszlik, a férjek és feleségek elkezdik:
1. Felkavarni egymásban az elfojtott érzéseket, és előhozni az elfojtott viselkedésformákat.
2. Felszakítani egymás gyermekkori sebeit.
3. Egymásra vetíteni saját negatív tulajdonságaikat.
Ezek mind-mind tudatalatti kölcsönhatások. Az emberek csak azt érzik, hogy összezavarodtak, hogy dühösek, szoronganak, rosszkedvűek – és hogy nem szeretik őket. És az csak természetes, hogy minden boldogságukért a társukat okolják. Hiszen ők nem változtak meg, ők ugyanolyanok maradtak, amilyenek voltak! A partnerük, aki megváltozott!
100
Vajon miért hiszik az emberek, hogy ha bántják partnerüket, akkor majd nyájasabban fog viselkedni velük? Miért nem közlik egymással kerek perec, hogy több gyöngédséget, odafigyelést, szeretkezést, szabadságot szeretnének, vagy bármi legyen is az amire áhítoznak?
Csecsemőkorunkban nem kedvesen mosolyogva bírtuk rá az édesanyánkat arra, hogy gondoskodjon rólunk. Nem szavakba öntve hívtuk fel a figyelmét arra, hogy rosszul érezzük magunkat. Egyszerűen kitátottuk a szánkat és bömböltünk. És nem tartott sokáig megtanulni, hogy minél hangosabban üvöltünk, az édesanyánk annál hamarabb ott terem. Ennek a taktikának a sikerét beépítettük arra vonatkozó elraktározott emlékeink közé, hogy miképpen kényszeríthetjük rá a világot arra, hogy reagáljon a szükségleteinkre: „Ha frusztrált vagy, provokáld a körülötted lévőket. Viselkedj a lehető legkellemetlenebb módon, amíg valaki a segítségedre nem siet.”
104
Mindenekelőtt, a partnerünket két alapvető ok miatt választjuk ki: 1. egyszerre rendelkezik a bennünket felnevelők pozitív és negatív tulajdonságaival, és 2. kárpótol bennünket lényünk pozitív részeinek gyermekkorunkban történt leválasztásáért. Azzal a tudat alatti feltevéssel létesítünk kapcsolatot, hogy a társunk majd pozitív pótszülővé válik, és gyermekkorunk minden nélkülözéséért kárpótolni fog bennünket. Gyógyulásunk érdekében semmi mást nem kell tennünk, mint szoros, tartós kapcsolatot kialakítani vele.
Egy idő múlva rájövünk, hogy a stratégiánk nem vált be. Szerelmesek vagyunk, de nem teljesek. Úgy gondoljuk, hogy a tervünk azért nem működik, mert partnerünk szándékosan nem vesz tudomást az igényeinkről. Pontosan tudja, hogy mit, mikor és hogyan szeretnénk, de azt valamiért szándékosan nem adja meg nekünk. Ettől dühbe gurulunk, és most először kezdjük észrevenni társunk negatív vonásait. Azután azzal intézzük el a problémát, hogy rávetítjük a saját megtagadott negatív tulajdonságainkat. Ahogy a helyzet egyre inkább elfajul meggyőződésünkké válik, hogy a partnerünket azzal tudjuk a leginkább rákényszeríteni igényeink kielégítésére, ha kellemetlenül, irritálóan viselkedünk vele, mintha még mindig a bölcsőben lennénk. Ha elég hangosan és elég sokáig üvöltünk gondoljuk, akkor partnerünk a segítségünkre fog sietni. Végezetül pedig a hatalmi harc mérgező hatását az az alapvető tudat alatti meggyőződés biztosítja, hogy ha csábítással, kényszerrel vagy hízelgéssel nem vagyunk képesek rávenni a társunkat arra, hogy gondoskodjon rólunk, akkor minden félelmek legnagyobbikával kell majd farkasszemet néznünk: a halálfélelemmel.
112
A pároddal való interakciók zömében valójában akkor vagy nagyobb biztonságban, ha leengeded a pajzsodat, nem pedig ha magad elé tartod, hiszen a partnered így a szövetségeseddé, nem pedig az ellenségeddé válik.
113
A tudatos házasság 10 jellemzője
1. Felismered, hogy a szerelmi kapcsolatnak van egy rejtett célja begyógyítani a gyermekkorban szerzett sebeket. Ahelyett, hogy kizárólag a felszínen jelentkező igényekre és vágyakra koncentrálnál, megtanulod felismerni a mélyükön húzódó, megoldatlan gyermekkori problémákat. Amikor ilyen röntgen szemmel tekintesz a házasságra, mindennapi interakcióitok mélyebb jelentést kapnak. Kapcsolatotok fejtörést okozó vonatkozásai értelmet nyernek, és jobban az irányításod alatt tudod tartani azokat.
2. Pontosabb kép alakul ki benned a partneredről. Abban a pillanatban, hogy vonzódást éreztél szerelmesed iránt, egybeolvasztottad őt a fő gondviselőddel. Később a negatív tulajdonságaidat kivetítetted partneredre, ezzel még inkább elfedted az alapvető valóságot. Ahogy egyre jobban haladtok a tudatos házasság felé, fokozatosan megszabadulsz ezektől az illúzióktól, és partnered valódi személyiségének egyre több vonását veszed észre. Nem a megmentődnek tekinted őt, hanem egy másik sebzett emberi lénynek., aki a gyógyulásért küzd.
3. Vállalod, hogy igényeidet és vágyaidat közöld partnereddel. A nem tudatos házasságban ragaszkodsz ahhoz a gyermekkori meggyőződéshez, hogy a párod automatikusan és ösztönösen megérzi, hogy mire van szükséged. A tudatos házasságban elfogadod azt a tényt, hogy ha meg akarjátok egymást érteni, akkor egyértelmű kommunikációs csatornákat kell kiépítenetek.
4. Interakcióitok során tudatosabbá válsz. A nem tudatos házasságban az ember hajlamos gondolkodás nélkül reagálni, hagyni, hogy az ősagy primitív reakciója irányítsa a viselkedését. A tudatos házasságban az ember hozzászoktatja magát a konstruktívabb szellemű viselkedéshez.
5. Megtanulod partnered igényeit és vágyait is ugyanolyan nagyra értékelni, mint a sajátjaidat. A nem tudatos házasságban abból indulsz ki, hogy a partnered szerepe az életben az, hogy varázslatos módon gondoskodjon az igényeidről. A tudatos házasságban megszabadulsz ettől a narcisztikus nézettől, és energiádat egyre inkább a társad igényeinek kielégítésére fordítod.
6. Tudomásul veszed személyiséged sötét vonásait. A tudatos házasságban nyíltan elismered a tényt, hogy neked is vannak negatív tulajdonságaid, mint mindenki másnak. Amint magadra vállalod a felelősséget természeted sötét oldaláért, már kevésbé leszel hajlamos arra, hogy negatív vonásaidat a partneredre vetítsd, és ez kevésbé ellenséges légkört eredményez.
7. Új technikát sajátítasz el alapvető igényeid és vágyaid kielégítésére. A hatalmi harc során hízelegsz, szónokolsz és vádolsz abbéli igyekezetedben, hogy a partnered az igényeid kielégítésére kényszerítsd. Amikor túljutsz ezen a szakaszon, rájössz, hogy párod valóban a mentsvárad lehet- amint felhagysz a saját érdekeid ellen dolgozó taktikáiddal.
147
Kísérlet:
Nos a múltkori beszélgetés utáni napon azon kaptam magam, hogy sötét hangulatban autózom ide-oda a városban. Mégcsak arra sem emlékszem, hogy mitől voltam annyira magam alatt. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy akár most is elkezdhetem azt, amire kért bennünket, úgyhogy megálltam, és vettem Henriettnek egy csokor virágot. Ez volt a listáján szereplő kívánságok egyike. Szóval fogcsikorgatva kiválasztottam pár szál százszorszépet, mert emlékeztem rá, hogy mindig is szerette. Az eladó megkérdezte, hogy kártyát is kérek-e hozzá, mire én azt mondtam „Miért ne?” Emlékszem azt mondtam magamban: „Egy rakás pénzt fizetünk Hendrix doktornak azért, hogy javítson a helyzeten, úgyhogy jobban teszem, ha végig csinálom.” Amikor hazaértem, ezt írtam a kártyára: „Szeretlek”. A dologban az volt a meglepő, hogy amikor átadtam Harrietnek a virágokat, tényleg szerettem őt.
Amikor elolvastam amit a kártyára írt könnyek szöktek a szemembe. Már olyan régen nem mondta nekem, hogy szeret. – aztán elmesélték, hogy még mi mindennel szereztek örömet egymásnak. Az asszony párolt húst és krumplis lángost készített, Dennis kedvenc vacsoráját…
165
A tudás rejtett forrása
Ha elfogadjuk saját benyomásaink korlátozott természetét, és fogékonyabbá válunk partnerünk benyomásainak igazságára, egy egész világ tárul fel előttünk. Társunk eltérő látásmódját már nem konfliktus forrásnak látjuk, hanem a tudás forrásának: „Mit látsz te amit én nem?” „Mi olyat tanultál amit nekem még meg kell tanulnom?” A házasság lehetőséget ad arra, hogy folyamatosan megtanuljunk valamit a saját valóságunkról is. Minden egyes interakciónk az igazság egy morzsáját, a tudás egy szikráját rejti magában, általuk bepillantást nyerhetünk saját rejtett világunkba és a saját teljességünkbe. Ahogy tudásunk tárházát gyarapítjuk, kialakul bennünk a valóság szeretete, amely saját és partnerünk felszínre bukkanó igazságain alapul, nem pedig egy romantikus illúzión.
1. alapelv A partnered téged érintő bírálatainak többsége rendelkezik némi valóságalappal.
2. alapelv A partnered ellen irányuló ismétlődő, lobbanékony kritikáid jelentős része nem más, mint a saját kielégítetlen igényeid közlése.
3. alapelv A partnered ellen irányuló ismétlődő, lobbanékony kritikáid egy része talán pontosan jellemzi önmagad egy megtagadott részét.
177
A minap Leah lányom jött rohanvást a dolgozószobámba, hogy elmeséljen egy nemrég látott filmet, A kék delfinek szigetét. Azt mondta: - apu láttam egy filmet egy nagy, kék halról!
Számtalan módon reagálhattam volna erre. Válaszolhattam volna egy lapos „Áhh”-val. Elmosolyodhattam volna. Megkérhettem volna, hogy higgadjon le, és beszéljen lassabban. Ehelyett ugyanolyan lelkesedéssel ezt mondtam: - Ááh, szóval láttál egy filmet egy nagy, kék halról! Leah a karomba ugrott, és azt mondta: -Igen! Láttam! Nagyon tetszett!
- És nagyon tetszett a film! – mondtam, igyekezvén ugyanolyan izgatottnak mutatkozni.
- Igen! Nagyon! – kiáltotta. Leah már vibrált az energiától. Az apja nemcsak, hogy meghallgatta és megértette őt, hanem még az izgatottságát is tükrözte. Felnőttként megtanulunk ugyan tartózkodóbban reagálni, az azonban tagadhatatlan, hogy energia árad bennünk szét, amikor partnerünk megérti, hogy mit gondolunk és mit érzünk. Jobban érezzük tőle magunkat, és a másikhoz is közelebb kerülünk.
A tükrözési gyakorlat egy tartósabb és fontosabb következménye pedig az, hogy elkezdi helyrehozni a gyermekkorunkban bennünket ért számtalan törést. Gyermekkorunkban a szüleink, tanáraink, rokonaink sérüléseket okoztak nekünk, amikor ilyeneket mondtak : „Nem ezt érzed”, „Nem ezt gondolod”. Ha szüleink kilépnek a tagadásnak ebből a kórusából, és azt mondják nekünk: „Megértem, hogy valóban így gondolod és így érzed”, egész létünk igazolást nyer. Többé már nem azt érezzük, hogy ha azt akarjuk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, akkor énünk bizonyos részeitől meg kell szabadulnunk. Úgy érezzük, megmutathatjuk azt a komplex, sokoldalú embert, akik valójában vagyunk, és a világ így is el fog bennünket fogadni.
210
A gondolat, hogy az embernek kapcsolatban kell állnia saját fájdalmával és haragjával, ellentétes bizonyos nagy hatalmú irányelvekkel.
Nagyon is általános dolog, hogy amikor a gyerekek a kimerültség vagy valamilyen frusztráció miatt sírnak, a szülők tudomást sem vesznek róluk, elfenekelik, kigúnyolják őket, vagy rájuk üvöltenek, hogy hallgassanak el. A hálószobaajtót dührohamában becsapó kamaszt gyakran kritizálják, bocsánatkérésre kényszerítik, vagy megvonnak tőle valamilyen hőn áhított kedvezményt. A harag konkrét büntetési formája minden családban más és más- egyes családokban még a dühös pillantás is gyilkos dolog- , de azt aligha nem biztosan állíthatom, hogy a legtöbben azzal a tanítással nőttünk fel, hogy a harag helytelen, pusztító vagy önmagunk kényeztetésére irányuló érzelem. Választhatunk a között, hogy kérkedünk ezzel a haraggal, és bátran vállaljuk a következményét, és a között, hogy egyre mélyebbre temetjük magunkban, remélve, hogy sem nekünk, sem senki másnak nem fog soha ártani.
Ha azonban a haragunk elfojtása mellett döntünk, akkor ezzel a szeretet iránti képességünket is elfojtjuk, mivel a szeretet és a harag ugyanannak az éremnek a két oldala. Nem két különálló elem, egy jó és egy rossz, hanem valójában egy és ugyanazon életerő, csak éppen két különböző köntösben. Az örömteli zabolátlanság, amely gyermekkorunkban vesz rajtunk erőt, és röpke időre újra felbukkan, amikor szerelembe esünk, ugyanaz az érzelmi áradás, mint a harag, amellyel egy péntek esti veszekedés során partnerünkre támadunk. Amikor örömet érzünk, az azért van, mert életerőnk szabadon virul. Amikor pedig megharagszunk, az azért van, mert az életerőnk útjába akadályt gördítenek. Akkor gurulunk dühbe. Amikor megtagadják tőlünk az élet kínálta reményt.
2009. augusztus 11., kedd
Hullámok hercege
207 oldal
„- Engem mostanában megöl a magány - mondta. Éreztem, hogy engem néz.
- Erre nem tudom, mit mondjak.
- Nagyon vonzónak találom magát, Tom. Nem, ne menjen még, kérem! Hallgasson meg!
- Ne folytassa, doktornő! – szóltam közbe, és fölálltam.
- Erre még csak nem is gondolhatok most. Olyan hosszú ideje képtelennek érzem magam a szeretetre, hogy már a gondolat is elrémiszt. Legyünk jó barátok! Jó barátok. Szörnyű teher lennék magának. Én egy két lábon járó katasztrófa vagyok. Megpróbálom kisütni, hogy tudnék rendbe hozni egy házasságot, amelyet szinte reménytelen rendbe hozni. Arra nem is gondolhatok, hogy egy magához hasonlóan szép nőbe beleszeressek, aki ráadásul annyira különbözik is tőlem. Ez életveszélyes. Ne haragudjon, most mennem kell. Mindenesetre köszönöm , amit mondott. Nagyon kellett már valaki, aki kimondja ezt, mióta New Yorkba jöttem. Jó érzés, ha vonzónak tartják az embert, és megkívánják.
- Ugye, én ehhez ügyetlen vagyok, nem igaz, Tom?
- Kérdezte mosolyogva.
- Nem
- Válaszoltam
- Maga szörnyen jó ebben is, Löwenstein. Mint mindenben.
- Úgy hagytam ott a teraszon, hogy elmélyülten meredt a város fényeire
248-263
271
Valahányszor megbántódtunk vagy szomorúak voltunk, a szüleink megbüntettek vagy elvertek minket, mindhárman kimentünk az úszódokk végébe, alámerültünk a napsütötte vízbe, majd tízyardnyit kiúsztunk a csatornába, megfogtuk egymás kezét és kört formáltunk. Ott lebegtünk együtt, tökéletes és megbonthatatlan körben fogtuk egymás kezét. Ekkor Luke jelt adott, mindhárman mély lélegzetet vettünk és alámerültünk a folyam fenekére, kezünkkel még mindig szorosan fogtuk egymást. Addig maradtunk ott míg egyikünk megcsavarta a másik kettő kezét, ekkor együtt emelkedtünk és törtünk a felszínre. Ott lent a fenéken azonban kinyitottam a szemem, hogy lássam bátyám és húgom homályos alakját, amint mellettem lebegnek, mint valami embriók. De mindig eljött az a pillanat amikor vissza kellett térnünk valós életünkbe. Szem,benéznünk fájdalmainkkal és sebeinkkel, melyek végigkísértek otthonunkban és a folyó mellett.
272
- Befejezte végre, Tom?- kérdezte
- Nem. Mihelyt eszembe jut valami igazán sértő, amit magának mondhatok, újabb hosszú beszédbe kezdek.
346
A halott férjekből pocsék apák lesznek – mondta Sallie
357
- Már azelőtt vezettem, hogy te megszülettél, Sasser fiatal barátom
- panaszkodott nagyapám
- Én pedig szeretnék addig élni, amíg olyan öreg leszek, mint maga, Mr Wingo
- felelte Sasser.
- De ebben a megyében senki nem marad életben, ha nem tartom magát távol az utaktól, uram.
2009. május 31., vasárnap
Idézet: Elisabeth:Bennem mint tükörben
Vártam csak én hívószó jön a csend után
Mondd miért féltél?
Mert egyformán elvágyunk lásd
Túl terhes nekünk, csúf ellenségünk-e romlott e szédült világ
Kérlek, hogy nézz le rám
láthatnád bennem önmagad
Akkor tán értenéd szavak mit el nem mondanak
Ellöktél durván, tükör az mit bennem gyűlölnél
Vágynék te rád, ám vágyam hozzád el nem ér
Nézzek csak rád, bálványt látok egy kősziklát
Már meg sem látsz, azt hittem a látszat csal
100 jelzést adtam, hogy értsd meg baj van, de köztünk már szilárd a fal
Kérlek, hogy nézz le rám
Képmásod miért nem látod már?
Akkor tán mondanám, akkor tán éreznéd, hogy fáj..."
Idézet
Hát akkor mostanában sok negatív gondolatom lehetett!:)
Na de majd mostantól!:) Szóval meg lesz az az irtech!:)
Idézet
Hát akkor mostanában sok negatív gondolatom lehetett!:)
Na de majd mostantól!:) Szóval meg lesz az az irtech!:)
2009. április 19., vasárnap
AJC3
Az embert az általad értelmetlennek titulált eszközök segítik abban, hogy a nehézségein túllépjen. Figyeld csak meg, ha gond terhel, és figyelmesen szétnézel magad körül, a válasz mindig megérkezik. Egy véletlenül kezedbe akadt könyvtől, egy véletlenül kialakult beszélgetéstől, vagy egy olyan vallás papjától, akit sohasem kedveltél, de most véletlenül meghallottad a prédikációjának egyetlen mondatát.
Hatalmas erő van a birtokotokban: egyetlen szavatokkal boldoggá vagy boldogtalanná tehettek bárkit, egyetlen észrevétlenül odavetett mondatotokkal egy életre a mélybe taszíthattok vagy felemelhettek bárkit.
Mielőtt egy szó elhagyná a szátokat, tegyétek fel magatokban a következő kérdést: miért is akarom én kimondani a véleményem? Egyáltalán ez az én véleményem? Az igazságot látom, vagy csak én akarom igaznak látni? S ha tényleg igazam van, miért kell mások tudomására hoznom?
Egyetlen szó, amelyet akarva-akaratlan elejtetek, kételyt, gyanakvást, kishitűséget kelthet. Olyan gátlásokat és lelki töréseket okozhattok a másiknak, amelyet egész életen keresztül nyöghet. S a másik emberben elültetett fájdalom visszahat rátok is: ha megbántotok valakit ő is megbánt titeket. Úgyhogy mások kibeszélésével és pletykálkodásával nem csak a többi embert, de magatokat is romboljátok.
Elvesztek a szerelemben, feloldódnak a határaitok, nincs szükség szavakra. S nem azért hallgattok, mert nem tudtok mit átadni a másiknak. Sőt mindeneteket odaadjátok neki! Ám ezt nem lehet szavakkal kifejezni, önmagadat, a szívedet csak átadni tudod a másiknak, elmesélni nem. A párotokkal csak akkor fecsegtek állandóan, ha már elmúlt a szerelem, mert ilyenkor a csend már kínos.
AJC2
- Egyszerűen mindkét oldal előnyét élvezni akartad, mint a bűnöző, aki azokkal a törvényekkel takarózik, amelyeket semmibe vesz.
- A síráshoz –akár csak a szeretethez- egyszerre kell gyengének és erősnek lenni.
- Igen, lehet, hogy csúnyán összevesztél a szerelmeddel tíz éve, de most már mindketten mások vagytok, amikor eleve kizárod a folytatást, nem a másikat látod, csak a saját sérelmeidet.
- Az ember valódi arca, akkor látható, amikor a szolgáival beszél.
- Egy nyugati államban is azért tűntethetsz, hogy kiengedd magadból a gőzt. A rendszer vezetői tudják, hogy ha a társadalom időnként nem engedheti ki magából a feszültséget, előbb-utóbb elpusztítja önmagát. A látható elnyomás, a ketrec ellen fellázadsz. A pórázt azonban jól tűröd, mert biztonságot ad.
- Ha az ember nem tudja mi lesz holnap csak aggódik. Ám ha tudja, akkor retteg. Másrészt azért légy óvatos, mert minden jóslás visszahat rád.
- A tudatos rab sosem veszíti el a szabadságát, míg aki csak a szabadságban képes élni, voltaképpen a szabadság rabja lesz.
- Igen a nők szeretik, ha meghallgatják őket. Ha őszintén meghallgatják őket. Ha valóban befogadják a lényüket. Ha a figyelmesség szívből jön, életet ad. Ha nem, akkor csak színházat, majd lassú sorvadást.
- Egyszerűen vedd észre a jeleket. Azokat a jeleket, amelyeket az életed tár eléd. Mivel az életedet te, a tudatalattid teremted, a környezeted kapcsolatban van veled. Állandó kölcsönhatásban állsz a világgal: amikor belül harmonikus vagy, harmonikusan éled az életed, ha a lelkedben problémák dúlnak, a hétköznapjaid is problémássá válnak. Ha már változtatnod kellene, de nem teszed, akkor eleinte kisebb gondok jelennek meg az életedben. Váratlanul leszakad a polc… stb. Kis események ezek, de feltűnő hirtelenséggel és egyszerre következnek be. Ez az első teremtő figyelmeztetésed, hogy változtatni kellene. Ilyenkor még húzhatod, halogathatod a dolgot, azonban egyszer csak fáradékony leszel, minden ok nélkül megfázol, jön egy gyomorrontás, hízol vagy fogsz pár kilót… Ezek sem komoly problémák, de ezek is egyszerre, érthetetlen okokból és feltűnő balszerencsének köszönhetően jelentkeznek. Ekkor azonban már lépni kell. Mert már a testedben borult fel a harmónia. Már nem a látszólagos, hanem a valódi életed kezd szétesni.
AJC
" A boldogságot megfogalmazni éppoly hiábavaló, mint keresni. Minél inkább keresed, annál inkább eltávolodsz tőle: amíg vágysz a boldogságod tárgyára azért nem vagy boldog, mert még nincs meg, ha pedig már megvan, akkor azért nem, mert már mást szeretnél, olyat, amilyen neked nincs. Nem veszed észre, hogy hiába keresed a boldogságot, ha te önmagadban boldogtalan vagy: rohansz ábrándtól ábrándig, mert reméled, hogy majd az egyik álmod megvalósulása Boldogságot hoz neked."
"Azt a nőt, amelyik nem képes a színházra, a játékra, azt valódi tűz égeti. Amelyik nő hideg fejjel végig udvaroltatja, végigjáratja a férfit a szokásos menetrenden, abban a nőben nincs lángolás, nincs szív és Szerelem. Csak a hideg számító egó."
„Liz a férfiak alapvetően félnek a nőktől, viszont ha akarnak valamit, akkor túllépnek a félelmükön. Ha a férfiban fellobban a vágy, ha a szívében lángra lobban a szerelem, akkor eszében sincs félni, és még a világvége sem tarthatja távol a nőtől: ha a férfi akar valamit, akkor ott van. Ezt a szöveget csak a női-egó találta ki, mert nem tud szembesülni azzal, hogy a férfinak valamiért ő nem kell. A férfiak pedig szívesen használják ezt a dumát a nők finom visszautasítására, mert ez egy olyan indok, ami miatt a nő nem bántódik meg.”
„Csak hagyd, hogy ok nélkül is mosolyra húzódjon a szád. Ne keress mindig indokot a megnyilvánulásra, mert az indokaid mindig a szenvedésből táplálkoznak, hanem egyszerűen, csak hagyd, hogy megérintsen a világ, a természet szépsége. S amikor reggel úgy kelsz fel, hogy süt a nap, kék az ég és zöld a fű, akkor nyugodtan mondd el a párodnak. Oszd meg vele azokat az élményeket is, amelyeket lényegtelennek vagy ostobaságnak tartasz, mert a párod rád kíváncsi, nem pedig az egód által felmagasztalt szenvedésekre.”
„A legtöbb nő azzal magyarázza a szenvedős kapcsolatait, hogy szeretné megváltoztatni, szeretné jobb emberré tenni a férfit. S noha a női-egó gyakran próbálkozik ezzel, valójában minden nő tudja, hogy egy férfit nem lehet megváltoztatni. Legfeljebb csak betörni.”
„S a legtöbbször nem tettekkel, csak szavakkal segítesz. Mégpedig általában akkor, amikor senki sem kíváncsi a véleményedre. A „segítő szándék” címkéje alatt belebeszélsz a másik életébe, és osztogatod a tanácsaidat. S noha meglehet, hogy a szándék itt is a szeretet, alapvetően az egésszel csak kárt okozol, mert hát nem tudhatod, hogy a másiknak mire van szüksége. Legtöbbször még azt sem tudod, hogy neked mire van szükséged."
Szerelem: „A legnagyobb erő, amely mindig kibillent önhitt egyensúlyodból, hogy egyetlen pillanat alatt az égbe emeljen, vagy a pokolba taszítson.”
„Mert amikor szerelmes vagy nem tudsz magadról. Nem tudsz a nyelvedről, a kezedről egyszerűen csak izzón létezel, magad mögött hagyva az elme szülte korlátokat. Kiszakadsz ebből a világból: amikor a másik szemébe nézel, meg se hallod, ha valaki hozzád szól. Amikor már tudatosan képes vagy használni a hangszálaidat vagy az ujjaidat, nem vagy szerelmes. Csak az emléke él benned: a tűz már elhamvadt, csak a pernyét markolod.”
„A szerelem szenvedély, de nem szenvedés. A szerelemben lángolsz, de meg nem égsz.”
„Megjelenik egy nő, egy csodálatos nő. Ahogy jár, minden mozdulata maga a zene. Mosolyog, kiegyensúlyozott, és élvezi teste minden porcikáját: vad és izgató a kisugárzása. Beleszeretsz. Elveszed feleségül… és egy-két év múlva azt veszed észre, hogy a melletted élő asszony elvesztette nőiességét. Mert elvetted tőle. Ed, a nőt a férfiak tüze táplálja. Abban a pillanatban, hogy elzárod a férfiaktól, elveszed tőle a levegőt. Te abba a csodálatos nőszemélybe szerettél bele, aki szabadon élte az életét, aki meglehet, hogy a találkozásotok előtt 3 férfival és 9 orgazmusból merítette az energiáját. Az a nő akibe beleszerettél megélhette magát: nem véletlenül áradt minden pólusából a nőiesség, hiszen arra szárnyalt amerre csak akart, abból a figyelemenergiából töltődött fel,amelyikből csak akart. Így amikor birtokoddá lett, akire már más férfi rá sem nézhetett, lassú halálra ítélted.”
„Amikor a férfi az első randin bekövetkező szeretkezés után nem jelentkezik, akkor is elment volna, ha hetekig tartó udvarlás után bújtok össze. Liz, a pasas egy szeretkezés alatt annyi mindent felfog belőled, amennyit egy esztendő beszélgetés alatt sem lehetne. Míg neked időre van szükséged, hogy kiismerd a másikat, a férfi a szeretkezés alatt megél téged, és tökéletesen tisztába kerül azzal- igaz nem tudatosan, csak ösztönösen -, hogy egymáshoz illetek-e.”
„Ezért mondom mindig, hogy az őszinteség akkor is jobb, ha fáj: ha a fájdalom elmúlik, a tapasztalattal csak több leszel. A hazugság kényelme viszont önmarcangolást és kétségeket teremt.”
„De mit kezdjek az erőszakos férfival?- Semmit. Hagyd ott. - De ha szeretem?- Akkor nem érzed erőszakosnak. Ha a lényével szenvedést okoz neked, akkor nincs a szívedben, nem fogadtad be.Akit te erőszakosnak élsz meg az csak neked az. Meglehet egy másik nőnek pont az a keménység, és erő kell a boldogsághoz, amelyet te már durvaságnak tartasz.”
„ Liz, mivel a szeretkezésben mindenki magát adja, ezért nincs olyan, hogy „jó nő” vagy „jó pasi”. Megölitek magatokat ezzel a minősítgetéssel. Nincs jó vagy rossz, csak olyan van, aki neked pont tökéletes, vagy épp neked nem jó. Valakivel összepasszolsz, valakivel pedig nem, de sose mérd magadhoz a világot, és magadat se mérd hozzá.”
„Ha a tekintetek összeakadása pillanatában megindul a melegség, nincs értelme megtagadnod a beteljesülést, mert csak szenvedni fogsz. Ne szégyenkezz, egyszerűen csak éld meg azt a csodát és teremtő erőt, ami te vagy. Minek hazudozol? Ha kívánsz egy embert, és ő is kíván téged, ha eggyé akar válni bennetek a szív és a lélek, akkor miért habozol? Az élet pillanatok alatt eltelik, mire vársz? Öregen csak azon jár majd az eszed, hogy mit hagytál ki. De akkor már késő lesz… Úgyhogy élj, ne okoskodj, vállald fel és be azt, aki vagy, de közben Figyelj! Mert az élet és a figyelem, a tudatos élet a szabadság és a megváltás kulcsa.”
A szeretet
A szeretet
Van ecseted és tollad, fesd meg a paradicsomot és menj be.
Szükségünk van arra, hogy néha odajöjjön hozzánk valaki, vállon veregessen, és azt mondja;˝te, ez tényleg jó nekem nagyon tetszik˝ hát nem lenne csodálatos , ha megdicsérnénk egymást az eredményeinkért, s nem mindig pusztán a hibákat rónánk fel
Ha a te utad a szeretet, a cél nem érdekes, a folyamatnak lesz szive. Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, mint amilyenek vagyunk.
Sokkal nehezebb azzá lenni mint amit mások várnak el tőlünk. Na hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy és légy, aki vagy.
Az élet folyamatos újjászületés. Legtöbbünk számára ez az igazi tragédia, hogy meghalunk, mielőtt igazán megszülethettünk volna.
Ha választanom kellene a fájdalom és a semmi között a fájdalmat választanám.
Nem megérkezés a lényeg hanem maga az utazás.
Ez nem azt jelenti, hogy éljünk a mának. Azt jelenti, éljük meg a pillanatot.
Lenni annyi, mint tenni.
Megtanulni szeretni egyet jelent a folyamatos változással. Ennek pedig soha nincs vége, hiszen az ember szeretetrevaló képessége határtalan.
Ha az ember szeret, többé nincs kiszolgáltatva nála hatalmasabb erőknek, hiszen ő maga válik hatalmas erővé.
Önmagunk szeretete egyet jelent a felismeréssel, hogy mi csak önmagunk lehetünk. Ha megpróbálunk mások lenni, bármennyire ügyesen csináljuk is, csak a második legjobbak lehetünk. De önmagunkként mi vagyunk a legjobbak. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb és hálásabb dolog az életben. Ebből következik, hogy másokkal is úgy kell bánnunk, mint önmagunkkal.
Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társam önmagához, akkor ez a szerelem -tűnjék bármely biztosnak és szenvedélyesnek- nem lehet igazi.
Csodálkozva vettem észre hogy amikor bele mertem vágni egy kapcsolatba, erősebb lettem. Két elmével gondolkodhattam egyszerre az addigi egy helyett, négy kezem lett, és négy lábam, és egy másik világgal lettem gazdagabb. A másikhoz kapcsolódva kétszer olyan erős lettem, mint azelőtt, és kétszer annyi választási lehetőségem nyílt. most már könnyebben tudok másokat szeretni. Erősebb lettem, és nem félek annyira.
Ha társunk viselkedése ellentétes az elvárásainkkal, idegesítő vagy csalódást kelt, tekintsük úgy, mint múló állapotot. A szeretet egyenlő a szüntelen változással és tanulással. Elképesztően rugalmas. Segítségével az adott viselkedést abban a tudatban vagyunk képesek elfogadni, hogy átmeneti, nem állandó. Nem megbocsátásról van szó. A megbocsátás bizonyos értelemben leereszkedés. Szeretni ezzel szemben annyi, mint itt és most feltétel nélkül elfogadni a másikat olyannak, amilyen, tudva, hogy holnap már más lesz. A szerető ember ugyanis lankadatlanul figyel, fülel, várakozik, érez, alkalmazkodik, és újra csak alkalmazkodik. Egyszóval változik.
Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk.
Száll a kakukk a fészkére
Száll a kakukk fészkére
Sose mentegetőzz az én tökéletlenségem miatt, barátom. Hozzád sem illik, rajtam se segít.
Senki se egy nagy csoda, és mégis az van, hogy mindenki a másik rágásával-szapulásával tölti a java életét.
Addig nem igen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.
A szándék hatalma
A szándék hatalma
Barátaiddal isten a maga módján a rokonaidért kér bocsánatot.
Senki sem képes felzaklatni téged a hozzájárulásod nélkül
Változtass a világképeden és a világ megváltozik.
Legtöbbünk számára nem az az a nagyobb veszély, hogy túl magas célt tűzünk ki, és nem érjük el, hanem hogy célunk túl alacsony, és elérjük.