Coelho: Az alkimista

Coelho :Az alkimista
„Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani”

Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor életünk részévé válnak. És ha életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.

Ha kezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg, akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.

Félek, hogy ha megvalósítanám, az álmomat már nem lenne miért élnem

Te áldás voltál számomra. És valamit most már világosan látok: minden el nem fogadott áldás átokká válik. Én nem akarok többet az élettől. Te pedig arra kényszerítesz, hogy gazdagságot és soha föl nem ismert távlatokat lássak magam előtt. Most, hogy már tudok róluk, s ismerem a határtalan lehetőségeimet, rosszabbul fogom érezni magam, mint azelőtt. Mert, tudom, hogy mindent elérhetek, és én ezt nem akarom.

Létezik a világon egy mindenki számára érthető nyelv, amelyet az alatt az idő alatt használt, míg fellendítette az üzletet. A lelkesedés nyelve volt ez, a szeretettel és kedvvel végzett olyan munkáé, melynek célja valami, amire vágyunk, vagy amiben hiszünk.

Mindenkinek megvan a maga módja, hogyan tanuljon meg valamit. az ő módja nem az enyém, és az én módom nem az övé.

Ha majd harcolnom kell, lehet, meghalok egy napon, amelyik ugyanolyan jó lesz a halálra, mint bármelyik másik. Mert, én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni boldog leszel. Meglátod, hogy a sivatagban élet van, az égen csillagok, a harcosok pedig harcolnak, mivel ez az emberi nem alkotórésze.

De ha előbb el kell indulnod, menj a történeted szerint. A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Ha a történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

Tudja, hogy a férfiaknak el kell menniük, hogy visszajöhessenek. Ő már megtalálta a kincsét: téged. Most azt várja, hogy te is megtaláld, amit keresel.

Szeretlek, mert az egész Mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

A szíved elől sosem menekülhetsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.

Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.

Amikor előttünk a nagy kincs sosem ismerjük fel. És tudod miért, mert az emberek nem hisznek a kincsekben.

A szem megmutatja a lélek erejét.

Többet kapok, mint amennyit a szívességemért megérdemlek. – jegyezte meg a szerzetes. – Ilyet sose mondjon. Meghallja az élet, és legközelebb kevesebbet ad.

Minden ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.

Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.