"Úgy bíztam, hogy tán szólsz hozzám
Vártam csak én hívószó jön a csend után
Mondd miért féltél?
Mert egyformán elvágyunk lásd
Túl terhes nekünk, csúf ellenségünk-e romlott e szédült világ
Kérlek, hogy nézz le rám
láthatnád bennem önmagad
Akkor tán értenéd szavak mit el nem mondanak
Ellöktél durván, tükör az mit bennem gyűlölnél
Vágynék te rád, ám vágyam hozzád el nem ér
Nézzek csak rád, bálványt látok egy kősziklát
Már meg sem látsz, azt hittem a látszat csal
100 jelzést adtam, hogy értsd meg baj van, de köztünk már szilárd a fal
Kérlek, hogy nézz le rám
Képmásod miért nem látod már?
Akkor tán mondanám, akkor tán éreznéd, hogy fáj..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése