A szeretet

A szeretet

Van ecseted és tollad, fesd meg a paradicsomot és menj be.

Szükségünk van arra, hogy néha odajöjjön hozzánk valaki, vállon veregessen, és azt mondja;˝te, ez tényleg jó nekem nagyon tetszik˝ hát nem lenne csodálatos , ha megdicsérnénk egymást az eredményeinkért, s nem mindig pusztán a hibákat rónánk fel

Ha a te utad a szeretet, a cél nem érdekes, a folyamatnak lesz szive. Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, mint amilyenek vagyunk.

Sokkal nehezebb azzá lenni mint amit mások várnak el tőlünk. Na hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy és légy, aki vagy.

Minden ember a maga korlátozott módján éli meg a szeretetet, és nem gondol arra, hogy fájó konfliktusainak és magányának köze lehet szeretettel kapcsolatos tudása hiányosságaihoz.

Az élet folyamatos újjászületés. Legtöbbünk számára ez az igazi tragédia, hogy meghalunk, mielőtt igazán megszülethettünk volna.

Ha választanom kellene a fájdalom és a semmi között a fájdalmat választanám.

Nem megérkezés a lényeg hanem maga az utazás.

Ez nem azt jelenti, hogy éljünk a mának. Azt jelenti, éljük meg a pillanatot.

Lenni annyi, mint tenni.

Megtanulni szeretni egyet jelent a folyamatos változással. Ennek pedig soha nincs vége, hiszen az ember szeretetrevaló képessége határtalan.

Ha az ember szeret, többé nincs kiszolgáltatva nála hatalmasabb erőknek, hiszen ő maga válik hatalmas erővé.

Önmagunk szeretete egyet jelent a felismeréssel, hogy mi csak önmagunk lehetünk. Ha megpróbálunk mások lenni, bármennyire ügyesen csináljuk is, csak a második legjobbak lehetünk. De önmagunkként mi vagyunk a legjobbak. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb és hálásabb dolog az életben. Ebből következik, hogy másokkal is úgy kell bánnunk, mint önmagunkkal.

Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társam önmagához, akkor ez a szerelem -tűnjék bármely biztosnak és szenvedélyesnek- nem lehet igazi.

Csodálkozva vettem észre hogy amikor bele mertem vágni egy kapcsolatba, erősebb lettem. Két elmével gondolkodhattam egyszerre az addigi egy helyett, négy kezem lett, és négy lábam, és egy másik világgal lettem gazdagabb. A másikhoz kapcsolódva kétszer olyan erős lettem, mint azelőtt, és kétszer annyi választási lehetőségem nyílt. most már könnyebben tudok másokat szeretni. Erősebb lettem, és nem félek annyira.

Ha társunk viselkedése ellentétes az elvárásainkkal, idegesítő vagy csalódást kelt, tekintsük úgy, mint múló állapotot. A szeretet egyenlő a szüntelen változással és tanulással. Elképesztően rugalmas. Segítségével az adott viselkedést abban a tudatban vagyunk képesek elfogadni, hogy átmeneti, nem állandó. Nem megbocsátásról van szó. A megbocsátás bizonyos értelemben leereszkedés. Szeretni ezzel szemben annyi, mint itt és most feltétel nélkül elfogadni a másikat olyannak, amilyen, tudva, hogy holnap már más lesz. A szerető ember ugyanis lankadatlanul figyel, fülel, várakozik, érez, alkalmazkodik, és újra csak alkalmazkodik. Egyszóval változik.

Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk.