Hullámok hercege

Hullámok hercege

207 oldal
„- Engem mostanában megöl a magány - mondta. Éreztem, hogy engem néz.
- Erre nem tudom, mit mondjak.
- Nagyon vonzónak találom magát, Tom. Nem, ne menjen még, kérem! Hallgasson meg!
- Ne folytassa, doktornő! – szóltam közbe, és fölálltam.
- Erre még csak nem is gondolhatok most. Olyan hosszú ideje képtelennek érzem magam a szeretetre, hogy már a gondolat is elrémiszt. Legyünk jó barátok! Jó barátok. Szörnyű teher lennék magának. Én egy két lábon járó katasztrófa vagyok. Megpróbálom kisütni, hogy tudnék rendbe hozni egy házasságot, amelyet szinte reménytelen rendbe hozni. Arra nem is gondolhatok, hogy egy magához hasonlóan szép nőbe beleszeressek, aki ráadásul annyira különbözik is tőlem. Ez életveszélyes. Ne haragudjon, most mennem kell. Mindenesetre köszönöm , amit mondott. Nagyon kellett már valaki, aki kimondja ezt, mióta New Yorkba jöttem. Jó érzés, ha vonzónak tartják az embert, és megkívánják.
- Ugye, én ehhez ügyetlen vagyok, nem igaz, Tom?
- Kérdezte mosolyogva.
- Nem
- Válaszoltam
- Maga szörnyen jó ebben is, Löwenstein. Mint mindenben.
- Úgy hagytam ott a teraszon, hogy elmélyülten meredt a város fényeire

248-263

271

Valahányszor megbántódtunk vagy szomorúak voltunk, a szüleink megbüntettek vagy elvertek minket, mindhárman kimentünk az úszódokk végébe, alámerültünk a napsütötte vízbe, majd tízyardnyit kiúsztunk a csatornába, megfogtuk egymás kezét és kört formáltunk. Ott lebegtünk együtt, tökéletes és megbonthatatlan körben fogtuk egymás kezét. Ekkor Luke jelt adott, mindhárman mély lélegzetet vettünk és alámerültünk a folyam fenekére, kezünkkel még mindig szorosan fogtuk egymást. Addig maradtunk ott míg egyikünk megcsavarta a másik kettő kezét, ekkor együtt emelkedtünk és törtünk a felszínre. Ott lent a fenéken azonban kinyitottam a szemem, hogy lássam bátyám és húgom homályos alakját, amint mellettem lebegnek, mint valami embriók. De mindig eljött az a pillanat amikor vissza kellett térnünk valós életünkbe. Szem,benéznünk fájdalmainkkal és sebeinkkel, melyek végigkísértek otthonunkban és a folyó mellett.

272

- Befejezte végre, Tom?- kérdezte
- Nem. Mihelyt eszembe jut valami igazán sértő, amit magának mondhatok, újabb hosszú beszédbe kezdek.

346

A halott férjekből pocsék apák lesznek – mondta Sallie

357

- Már azelőtt vezettem, hogy te megszülettél, Sasser fiatal barátom
- panaszkodott nagyapám
- Én pedig szeretnék addig élni, amíg olyan öreg leszek, mint maga, Mr Wingo
- felelte Sasser.
- De ebben a megyében senki nem marad életben, ha nem tartom magát távol az utaktól, uram.