Cecelia Ahern Bennem élsz

Cecelia Ahern

Bennem élsz

230

„- Hiányzik anya?
- Ez már tíz éves történet, kedvesem.
Fáj, hogy ilyen elutasítóan beszél. Karba fonom a kezem, és elfordulok. Magamban füstölgök. Apa közelebb hajol, és megbök.
- Minden nap jobban hiányzik, mint egy nappal előtte.”

252

Eszembe jut a kapcsolatom Conorral. Milyen gyorsan gyűlölködőre fordul egy szeretetteljes pillanat! Pedig egy egyszerű mondat mindent megmagyaráz. Hogy a háborúnak és a szerelemnek egy a gyökere.

253

Az ellentéteket csak egy vékony fátyol választja el egymástól. Egy halvány, átlátszó anyag, amely attól függően, melyik oldalon állunk, erőt ad, vagy figyelmeztet a veszélyre. Ha most gyűlölsz, de megnézed, mi van a fátyol túloldalán, meg fogod látni, hogy szeretni is lehet. Ha szomorú vagy, látni fogod, hogy a túloldalon boldogság honol. Itt tökéletes, olajozott a rendszer, odaát teljes a káosz. Sokszor olyan hirtelen vált az egyik a másikba, mint egy szempillantás.

328

Később a házasságunk minden apró hibáját a házon keresztül próbáltuk megjavítani: vettünk még egy ülőgarnitúrát, felújítottuk az ajtókat, kicseréltük a huzatos ablakokat. Bár magunkra fordítottuk volna azt a rengeteg időt, amit a házba öltünk; önmegújításra lett volna szükségünk, nem házfelújításra. Csakhogy egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a házasságunk huzatos lyukait is be kellene tömni. Míg végül egy nap arra ébredtünk, hogy minden jéghideg körülöttünk.

330

Mostanában nagyon furcsa dolgok történtek velem.
- Kivel nem? Mindenkinek megvan a keresztje, Justin. Légy oly jó, hogy nem rakod a vállamra a tiedet.

338

- Opera- vág vicces arcot apa. Felnevetek. – Mit mondjak, ahol én felnőttem, nem volt sok opera a környéken. – Ettől függetlenül kinyitja a borítékot. Én felállok, hogy csináljak még egy kávét.
- Kedvesem, én azt hiszem, kihagyom ezt az opera-dolgot, de azért köszönöm. Sarkon pördülök.
- De miért apa? A balett is tetszett, pedig előtte nem hitted, hogy fog.
- Igen, de oda együtt mentünk. Egyedül azért nem mennék el.
- Nem is kell. Két jegyünk van.
- Hát, én csak egyet látok.
- Pedig kettő van, nézd meg még egyszer.
- Apa fejjel lefelé fordítja a borítékot, és megrázza. Kiesik belőle egy papírcetli, és az asztalon landol. Megdobban a szívem. Apa az orra hegyére biggyeszti a szemüvegét, és megvizsgálja a fecnit.
- Elkísérsz?- olvassa lassan. –Nahát, kedvesem, ez igazán aranyos tőled…
- Mutasd csak!- hitetlenkedve kikapom a kezéből a papírt, hogy a saját szememmel lássam, mi áll rajta. Aztán még egyszer elolvasom. Majd még egyszer és még egyszer. Elkísérsz? Justin,

388

Viszont rengeteg olyan dolog van. Sokszor egészen egyszerű, amit nem értek. Nem értem például, mit eszik a lányom a barátjában. Nem értem, hogy győzte le az öcsém a természet törvényeit azzal, hogy még mindig nem vált chipsszé. Nem tudom, hogy képes Doris kinyitni a tejet a hosszú körmeivel. Nem értem, miért nem dörömböltem már egy hónapja az ajtódon, hogy el mondjam mit érzek…Annyi apróság van, amit nem értek, miért lenne ez más?