Miért nem emlékeznek a férfiak és miért nem felejtenek a nők?

Miért nem emlékeznek a férfiak és miért nem felejtenek a nők?
Dr. Marianne J. Legato

48
Napjainkban a nők társadalmi elismertségének javulásával párhuzamosan az anyagi javak mindenáron való hajszolása más, előnyös kvalitások keresésévé finomult. 10 nőből 9, ha megkérdezik, egyértelműen a humorérzéket tartja a férfi legcsábosabb tulajdonságának. Az én elméletem szerint ez továbbra sem más, mint a biztonságos megélhetés burkolt kutatása: a humor a magas intellektus közvetett jelzője, utóbbi pedig a rang, az anyagi biztonság, az életminőségben teremthető kedvező feltételek alapja. Valljuk be, a keserves munkával kigyúrt izomzat ma már a lúzerek fegyvere; igazán aratni agyi kapacitással lehet.
69
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, elhalmozta őket a Paradicsomban minden jóval, míg végül már csak két dolog maradt, amit szétoszthatott közöttük. Feltette hát nekik a kérdést: „Már csak két dolog van, amivel kedveskedhetnék nektek, válasszatok. Ki akar tudni állva vizelni? Alig fejezte be a mondatot, amikor Ádám felugrott, hogy ezt elvegye. Nos Éva – szólt Isten -, akkor neked már csak a többszörös orgazmus marad.”
69
Az orgazmust követően van a férfiaknál egy olyan periódus amikor újabb szexuális izgalom megélésére nem képesek. Ezzel ellentétben a nők a csúcs elérését követően még jó néhány percig megmaradnak a szexuális izgalom egyfajta felfokozott szintjén, és képesek kis stimulusok hatására is rövid egymásutánban újra és újra átélni az orgazmust anélkül, hogy a ciklust újra kellene kezdeniük.

94
A férfiak szeretnek a tényekre szorítkozni: nem cizellálják a mondandójukat, nem bocsátkoznak amolyan „ máris többet mondtam, mint amennyit hallottam” részletekbe, és húzgálják a szájukat, amikor asszonyaik hosszasan adják elő történeteiket. A nők beszélgetését egész egyszerűen pletykának tartják, amely szerencsés esetben jelentéktelen csevegés, kevésbé szerencsésben rosszhiszemű hírhajhászás. Pedig a kommunikációnak ez a módja nem csak az információcserének, hanem az érzelmek feldolgozásának, a belső feszültség levezetésének is igen hasznos útvonala: segítségével a nők nem csak hírt kapnak és adnak – amely ne feledjük, az evolúció során a túlélés sikerének kulcsa lehetett -, de megmenekülhetnek egy fenyegető elmebajtól a férfiak uralta világban, vagy, ha mást nem, legalább kollektíven füstölöghetnek a főnök marhaságain. Azáltal pedig, hogy újra és újra elmondanak valamit, az a valami „emészthetővé”, elfogadhatóvá alakul.

104
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , „nem”, egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén „érvénytelenkedjek”, és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.

107
A „semmi” egyébként is egy „kommunikációgyilkos” szó: olyan izoláló hatása van, mint a sárga szalagnak, amivel a rendőrök elkerítik a bűntett helyszínét. És aki belül van az belül is marad. a semmi másik veszélye, hogy elüldözi a segíteni akaró, de nem tudó férfit. A legtöbb nő számára ismert jelenség, hogy egy férfi, ha valami baj van, elmegy otthonról, és magányosan rágódik. Joggal feltételezheti hát, hogy önnek ugyanerre, vagyis magányra van szüksége, ergo egyedül hagyja.

114
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani – az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban…..
A barátok eme széles spektruma jó azért, mert nem ununk rá egymás társaságára, és mert ha egyikük aktuálisan „kiesik”, még mindig ott a többi vagyis a szeretet és a segítség nem válik kizárólagossá két ember között, a csoport megőrzi dinamikáját. Ezt általában mindenki megérti, mégis, amikor szerelmi kapcsolatról van szó, rendszerint azonnal el is feledkezik róla. a mai napig meglep, mi mindent képesek a nők elvárni a partnerüktől – legyen romantikus szerető, jó apa, álldogáljon türelmesen a próbafülke előtt, sportoljon, szeressen színházba és moziba járni, de nem ám akció-, hanem amolyan jófajta csöpögős „rózsaszín” filmekre, epedjen a lakberendezésért, és ami a legfontosabb: legyen tisztában azzal is, hogy a „barack” mégiscsak egy szín. Nem sok ez egy kicsit, hölgyeim? Ha ezt mind a párunktól várjuk, mi marad a barátoknak?

125
Ha boldog akarsz lenni egy napig egyél valami finomat. Ha egy hónapig, legyél szerelmes; ha egy évig, házasodj meg; ha egy életen át, köss barátságot!”

128
Az a férfi , aki úgy tesz, mintha jó férj lenne, egy idő után valóban azzá válik. Aki, ha kötelességből is, de teljesíti a feladatait, előbb-utóbb önszántából teszi azt. Egyszer egy barátom mesélt nekem egy morális dilemmájáról, miszerint adakozni szeretett volna, de nem segítő szándékból, hanem bűntudatának enyhítése végett. kikérte hát egy rabbi véleményét, aki a következőket mondta: „Nem azért adakozik valaki, mert jó ember, hanem azért lesz valaki jó ember, mert adakozik.”
129
Ne feledjük a nő helyzete egy pár vagy egy család életében mindig sajátos, egy nő egyetlen szavával megmérgezheti vagy megszépítheti sok ember életét. A konstruktív kritika és a gonosz bántás között óriási különbség van!

167
A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg.
174
A kortizol nem megfelelő – akár csökkent, akár fokozott – mennyiségben elválasztó emberek nehezebben emlékeznek dolgokra, többször szorulnak ismétlésre, amennyiben valamit meg kell jegyezniük.

175
Nagy mennyiségben a kortizol tönkreteszi az agyi memória központokat, amely alapján érthetővé válik, miért haladnak lassabban az iskolában a nagy traumán átesett gyerekek, és miért válnak biológiai korukat meghazudtolva szenilissé a háborús veteránok.

179
De vajon mi célja a természetnek a nemek stresszválaszának ilyen különböző alakításával? Evolúciós okokra visszatekintve az, hogy a nagyon különböző feladatainknak megfelelhessünk. Mi lett volna a falu sorsa, ha a vadászatra induló férfiak visszariadnak holmi többmázsás állattól, csak mert egy ugyanolyan néhányat már megölt közülük? Ha folyton azon jár az eszük, milyen hideg volt az utolsó vadlesen, mennyire féltek, mennyire fájt, amikor kaptak egyet a combjukba, hogyan várhatnánk, hogy valami hasonlóba fogjanak? És szintén mi lett volna a falu sorsa, hogy ha a nők elfelejtik, hogy a vízlelő hely környékén, ahova a gyerekeikkel együtt járnak, veszélyes vadállatok lesik a prédáikat? Ha nem emlékeznek, hol teremnek a legfinomabb bogyók? Ugye, most már érthető? Az emberiség érdeke a fennmaradásért úgy kívánta, hogy a férfiak felejthessenek, a nők ne. Abban a zord világban, amelyben egykor éltünk, és amely egyes primitív közösségeknek továbbra is otthona, a felejtés a férfiakat bátrabbá, az emlékezés a nőket megfontoltabbá teszi.

180
Tapasztalatom szerint a legnagyobb hiba a mit a vezető beosztású emberek elkövetnek, hogy mindent maguk akarnak csinálni, mert nem bíznak meg senkiben. Így elaprózzák magukat, elpazarolják a kreativitásukat, és olyasmibe fáradnak el, ami igazából már alulmúlja kompetenciájukat.

185
Kinek van kedve banya buliban punnyadni péntek este, amikor ez idő alatt egy férfi szemébe bámulhat szerelmesen? ... az ilyen viselkedés nem csupán rendkívül modortalan, de korlátolt is. Mert eljön az idő, amikor az ilyen barátok jelentik majd az egyetlen szalmaszálat az összeomlásban, az egyetlen hágcsót a depresszió mély mocsarában. Hát úgy vigyázzunk rájuk!
Az élet olyan nehéz, miért ne próbálnánk hát könnyíteni a terheinken? A társak, barátok segítségének igénybevétele a létező leghatékonyabb és legegészségesebb módja a stresszel való megbirkózásnak, amelynek olyan természetesnek kellene lennie, mint a fogmosásnak. Aki erről önszántából lemond, az nem csupán az élvezetekről, élményekről mond le, hanem olyan önpusztító ostobaságot művel, amellyel kiteszi magát korunk egyik legrettegettebb betegségének, a depressziónak.