If
If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you;
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or, being lied about, don't deal in lies,
Or, being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise;
If you can dream - and not make dreams your master;
If you can think - and not make thoughts your aim;
If you can meet with triumph and disaster
And treat those two imposters just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to broken,
And stoop and build 'em up with wornout tools;
If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breath a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: "Hold on";
If you can talk with crowds and keep your virtue,
Or walk with kings - nor lose the common touch;
If neither foes nor loving friends can hurt you;
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run -
Yours is the Earth and everything that's in it,
And - which is more - you'll be a Man my son!
2009. november 19., csütörtök
Kedvenc versem: Kipling: Ha...
Rudyard Kipling: Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra,nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra,nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
2009. október 19., hétfő
Stephenie Meyer: Twilight 4.
Alice interrupted this time, touching my cheek with her cold fingers. "It's
been almost a century that Edward's been alone. Now he's found you.
You can't see the changes that we see, we who have been with him for
so long. Do you think any of us want to look into his eyes for the next
hundred years if he loses you?"
been almost a century that Edward's been alone. Now he's found you.
You can't see the changes that we see, we who have been with him for
so long. Do you think any of us want to look into his eyes for the next
hundred years if he loses you?"
Stephenie Meyer: Twilight 3.
"You were very deeply asleep; I didn't miss anything." His eyes
gleamed. "The talking came earlier."
I groaned. "What did you hear?"
His gold eyes grew very soft. "You said you loved me."
"You knew that already," I reminded him, ducking my head.
"It was nice to hear, just the same."
I hid my face against his shoulder.
"I love you," I whispered.
"You are my life now," he answered simply.
gleamed. "The talking came earlier."
I groaned. "What did you hear?"
His gold eyes grew very soft. "You said you loved me."
"You knew that already," I reminded him, ducking my head.
"It was nice to hear, just the same."
I hid my face against his shoulder.
"I love you," I whispered.
"You are my life now," he answered simply.
Stephenie Meyer: Twilight 2.
"That was the first night I came here. I wrestled all night, while
watching you sleep, with the chasm between what I knew was right,
moral, ethical, and what I wanted. I knew that if I continued to ignore
you as I should, or if I left for a few years, till you were gone, that
someday you would say yes to Mike, or someone like him. It made me
angry.
"And then," he whispered, "as you were sleeping, you said my name.
You spoke so clearly, at first I thought you'd woken. But you rolled over
restlessly and mumbled my name once more, and sighed. The feeling
that coursed through me then was unnerving, staggering. And I knew I
couldn't ignore you any longer." He was silent for a moment, probably
listening to the suddenly uneven pounding of my heart.
"But jealousy… it's a strange thing. So much more powerful than I would
have thought. And irrational! Just now, when Charlie asked you about
that vile Mike Newton…" He shook his head angrily.
watching you sleep, with the chasm between what I knew was right,
moral, ethical, and what I wanted. I knew that if I continued to ignore
you as I should, or if I left for a few years, till you were gone, that
someday you would say yes to Mike, or someone like him. It made me
angry.
"And then," he whispered, "as you were sleeping, you said my name.
You spoke so clearly, at first I thought you'd woken. But you rolled over
restlessly and mumbled my name once more, and sighed. The feeling
that coursed through me then was unnerving, staggering. And I knew I
couldn't ignore you any longer." He was silent for a moment, probably
listening to the suddenly uneven pounding of my heart.
"But jealousy… it's a strange thing. So much more powerful than I would
have thought. And irrational! Just now, when Charlie asked you about
that vile Mike Newton…" He shook his head angrily.
2009. szeptember 27., vasárnap
Stephenie Meyer: Twilight
"I hear voices in my mind and you're worried that you're the freak," he laughed
About three things I was absolutely positive. First, Edward was a vampire. Second, there was part of him- and I didn’t know how potent that part might be-that thirsted for my blood. And third, I was unconditionally and irrevocably in love with him.
"I'm the world's best predator, aren't I? Everything about me invites you in- my voice, my face, even my smell. As if I need any of that!"
„It’s not only your company I crave! Never forget that. Never forget I am more dangerous to you than I am to anyone else.”
„And so the lion fell in love with the lamb…” he murmured. I looked away,hiding my eyes as I thrilled to the word.
„What a stupied lamb,” I sighed
„What a sick, masochistic lion.” He stared into the shadowy forest for a long moment, and I wondered where his thoughts had taken him.
"Hah! You're as white as a ghost-no, you're as white as me!"
„That’s true. She knows other things. She sees things- things that might happen, things that are coming. But it’s very subjective. The future isn’t set in stone. Things change.”
About three things I was absolutely positive. First, Edward was a vampire. Second, there was part of him- and I didn’t know how potent that part might be-that thirsted for my blood. And third, I was unconditionally and irrevocably in love with him.
"I'm the world's best predator, aren't I? Everything about me invites you in- my voice, my face, even my smell. As if I need any of that!"
„It’s not only your company I crave! Never forget that. Never forget I am more dangerous to you than I am to anyone else.”
„And so the lion fell in love with the lamb…” he murmured. I looked away,hiding my eyes as I thrilled to the word.
„What a stupied lamb,” I sighed
„What a sick, masochistic lion.” He stared into the shadowy forest for a long moment, and I wondered where his thoughts had taken him.
"Hah! You're as white as a ghost-no, you're as white as me!"
„That’s true. She knows other things. She sees things- things that might happen, things that are coming. But it’s very subjective. The future isn’t set in stone. Things change.”
2009. szeptember 2., szerda
Cecelia Ahern Bennem élsz
Cecelia Ahern
Bennem élsz
230
„- Hiányzik anya?
- Ez már tíz éves történet, kedvesem.
Fáj, hogy ilyen elutasítóan beszél. Karba fonom a kezem, és elfordulok. Magamban füstölgök. Apa közelebb hajol, és megbök.
- Minden nap jobban hiányzik, mint egy nappal előtte.”
252
Eszembe jut a kapcsolatom Conorral. Milyen gyorsan gyűlölködőre fordul egy szeretetteljes pillanat! Pedig egy egyszerű mondat mindent megmagyaráz. Hogy a háborúnak és a szerelemnek egy a gyökere.
253
Az ellentéteket csak egy vékony fátyol választja el egymástól. Egy halvány, átlátszó anyag, amely attól függően, melyik oldalon állunk, erőt ad, vagy figyelmeztet a veszélyre. Ha most gyűlölsz, de megnézed, mi van a fátyol túloldalán, meg fogod látni, hogy szeretni is lehet. Ha szomorú vagy, látni fogod, hogy a túloldalon boldogság honol. Itt tökéletes, olajozott a rendszer, odaát teljes a káosz. Sokszor olyan hirtelen vált az egyik a másikba, mint egy szempillantás.
328
Később a házasságunk minden apró hibáját a házon keresztül próbáltuk megjavítani: vettünk még egy ülőgarnitúrát, felújítottuk az ajtókat, kicseréltük a huzatos ablakokat. Bár magunkra fordítottuk volna azt a rengeteg időt, amit a házba öltünk; önmegújításra lett volna szükségünk, nem házfelújításra. Csakhogy egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a házasságunk huzatos lyukait is be kellene tömni. Míg végül egy nap arra ébredtünk, hogy minden jéghideg körülöttünk.
330
Mostanában nagyon furcsa dolgok történtek velem.
- Kivel nem? Mindenkinek megvan a keresztje, Justin. Légy oly jó, hogy nem rakod a vállamra a tiedet.
338
- Opera- vág vicces arcot apa. Felnevetek. – Mit mondjak, ahol én felnőttem, nem volt sok opera a környéken. – Ettől függetlenül kinyitja a borítékot. Én felállok, hogy csináljak még egy kávét.
- Kedvesem, én azt hiszem, kihagyom ezt az opera-dolgot, de azért köszönöm. Sarkon pördülök.
- De miért apa? A balett is tetszett, pedig előtte nem hitted, hogy fog.
- Igen, de oda együtt mentünk. Egyedül azért nem mennék el.
- Nem is kell. Két jegyünk van.
- Hát, én csak egyet látok.
- Pedig kettő van, nézd meg még egyszer.
- Apa fejjel lefelé fordítja a borítékot, és megrázza. Kiesik belőle egy papírcetli, és az asztalon landol. Megdobban a szívem. Apa az orra hegyére biggyeszti a szemüvegét, és megvizsgálja a fecnit.
- Elkísérsz?- olvassa lassan. –Nahát, kedvesem, ez igazán aranyos tőled…
- Mutasd csak!- hitetlenkedve kikapom a kezéből a papírt, hogy a saját szememmel lássam, mi áll rajta. Aztán még egyszer elolvasom. Majd még egyszer és még egyszer. Elkísérsz? Justin,
388
Viszont rengeteg olyan dolog van. Sokszor egészen egyszerű, amit nem értek. Nem értem például, mit eszik a lányom a barátjában. Nem értem, hogy győzte le az öcsém a természet törvényeit azzal, hogy még mindig nem vált chipsszé. Nem tudom, hogy képes Doris kinyitni a tejet a hosszú körmeivel. Nem értem, miért nem dörömböltem már egy hónapja az ajtódon, hogy el mondjam mit érzek…Annyi apróság van, amit nem értek, miért lenne ez más?
Bennem élsz
230
„- Hiányzik anya?
- Ez már tíz éves történet, kedvesem.
Fáj, hogy ilyen elutasítóan beszél. Karba fonom a kezem, és elfordulok. Magamban füstölgök. Apa közelebb hajol, és megbök.
- Minden nap jobban hiányzik, mint egy nappal előtte.”
252
Eszembe jut a kapcsolatom Conorral. Milyen gyorsan gyűlölködőre fordul egy szeretetteljes pillanat! Pedig egy egyszerű mondat mindent megmagyaráz. Hogy a háborúnak és a szerelemnek egy a gyökere.
253
Az ellentéteket csak egy vékony fátyol választja el egymástól. Egy halvány, átlátszó anyag, amely attól függően, melyik oldalon állunk, erőt ad, vagy figyelmeztet a veszélyre. Ha most gyűlölsz, de megnézed, mi van a fátyol túloldalán, meg fogod látni, hogy szeretni is lehet. Ha szomorú vagy, látni fogod, hogy a túloldalon boldogság honol. Itt tökéletes, olajozott a rendszer, odaát teljes a káosz. Sokszor olyan hirtelen vált az egyik a másikba, mint egy szempillantás.
328
Később a házasságunk minden apró hibáját a házon keresztül próbáltuk megjavítani: vettünk még egy ülőgarnitúrát, felújítottuk az ajtókat, kicseréltük a huzatos ablakokat. Bár magunkra fordítottuk volna azt a rengeteg időt, amit a házba öltünk; önmegújításra lett volna szükségünk, nem házfelújításra. Csakhogy egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a házasságunk huzatos lyukait is be kellene tömni. Míg végül egy nap arra ébredtünk, hogy minden jéghideg körülöttünk.
330
Mostanában nagyon furcsa dolgok történtek velem.
- Kivel nem? Mindenkinek megvan a keresztje, Justin. Légy oly jó, hogy nem rakod a vállamra a tiedet.
338
- Opera- vág vicces arcot apa. Felnevetek. – Mit mondjak, ahol én felnőttem, nem volt sok opera a környéken. – Ettől függetlenül kinyitja a borítékot. Én felállok, hogy csináljak még egy kávét.
- Kedvesem, én azt hiszem, kihagyom ezt az opera-dolgot, de azért köszönöm. Sarkon pördülök.
- De miért apa? A balett is tetszett, pedig előtte nem hitted, hogy fog.
- Igen, de oda együtt mentünk. Egyedül azért nem mennék el.
- Nem is kell. Két jegyünk van.
- Hát, én csak egyet látok.
- Pedig kettő van, nézd meg még egyszer.
- Apa fejjel lefelé fordítja a borítékot, és megrázza. Kiesik belőle egy papírcetli, és az asztalon landol. Megdobban a szívem. Apa az orra hegyére biggyeszti a szemüvegét, és megvizsgálja a fecnit.
- Elkísérsz?- olvassa lassan. –Nahát, kedvesem, ez igazán aranyos tőled…
- Mutasd csak!- hitetlenkedve kikapom a kezéből a papírt, hogy a saját szememmel lássam, mi áll rajta. Aztán még egyszer elolvasom. Majd még egyszer és még egyszer. Elkísérsz? Justin,
388
Viszont rengeteg olyan dolog van. Sokszor egészen egyszerű, amit nem értek. Nem értem például, mit eszik a lányom a barátjában. Nem értem, hogy győzte le az öcsém a természet törvényeit azzal, hogy még mindig nem vált chipsszé. Nem tudom, hogy képes Doris kinyitni a tejet a hosszú körmeivel. Nem értem, miért nem dörömböltem már egy hónapja az ajtódon, hogy el mondjam mit érzek…Annyi apróság van, amit nem értek, miért lenne ez más?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)