Deborah Tannen Párbeszéd
45
Sokan szeretnének ugyanis népszerű lányokkal barátkozni, de senkinek nem lehet akármennyi barátnője, mert a tömeges tevékenységek nem tűrik a bensőségességet. Ezért egy népszerű lánynak a legtöbb, barátságát kereső ajánlatot vissza kell utasítania, aminek eredményeképpen a többiek azt gondolják róla, hogy „beképzelt”.
46
Bár az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a szexuális vonzódás vagy valamilyen más, hasonló erő hatására lesznek szerelmesek, „valójában mindannyian azt a másikat keressük, aki képes meghallgatni minket”.
342
A nők hajlama a konfliktus elkerülésére és a bensőségesség megőrzésére B és S elsőre meglepő kutatási eredményeit is megmagyarázhatja, miszerint a nők a férfiaknál több időt szeretnek partnerüktől külön tölteni. Ennek két magyarázata is lehetséges. Először is sok nő másképpen kommunikál a barátnőivel, mint partnerével, és ez a fajta kommunikáció nem lehetséges, ha a partner is jelen van. Másodszor pedig a nőknek jobban kell igazodniuk és alkalmazkodniuk a partnerükhöz, amikor együtt vannak, az összhangért a saját kényelmükkel fizetnek. ezért az együtt töltött idő nagyobb erőfeszítést kíván tőlük, mint az alkalmazkodásra kevésbé hajlamos férfiaktól.
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 1., szerda
Miért nem emlékeznek a férfiak és miért nem felejtenek a nők?
Miért nem emlékeznek a férfiak és miért nem felejtenek a nők?
Dr. Marianne J. Legato
48
Napjainkban a nők társadalmi elismertségének javulásával párhuzamosan az anyagi javak mindenáron való hajszolása más, előnyös kvalitások keresésévé finomult. 10 nőből 9, ha megkérdezik, egyértelműen a humorérzéket tartja a férfi legcsábosabb tulajdonságának. Az én elméletem szerint ez továbbra sem más, mint a biztonságos megélhetés burkolt kutatása: a humor a magas intellektus közvetett jelzője, utóbbi pedig a rang, az anyagi biztonság, az életminőségben teremthető kedvező feltételek alapja. Valljuk be, a keserves munkával kigyúrt izomzat ma már a lúzerek fegyvere; igazán aratni agyi kapacitással lehet.
69
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, elhalmozta őket a Paradicsomban minden jóval, míg végül már csak két dolog maradt, amit szétoszthatott közöttük. Feltette hát nekik a kérdést: „Már csak két dolog van, amivel kedveskedhetnék nektek, válasszatok. Ki akar tudni állva vizelni? Alig fejezte be a mondatot, amikor Ádám felugrott, hogy ezt elvegye. Nos Éva – szólt Isten -, akkor neked már csak a többszörös orgazmus marad.”
69
Az orgazmust követően van a férfiaknál egy olyan periódus amikor újabb szexuális izgalom megélésére nem képesek. Ezzel ellentétben a nők a csúcs elérését követően még jó néhány percig megmaradnak a szexuális izgalom egyfajta felfokozott szintjén, és képesek kis stimulusok hatására is rövid egymásutánban újra és újra átélni az orgazmust anélkül, hogy a ciklust újra kellene kezdeniük.
94
A férfiak szeretnek a tényekre szorítkozni: nem cizellálják a mondandójukat, nem bocsátkoznak amolyan „ máris többet mondtam, mint amennyit hallottam” részletekbe, és húzgálják a szájukat, amikor asszonyaik hosszasan adják elő történeteiket. A nők beszélgetését egész egyszerűen pletykának tartják, amely szerencsés esetben jelentéktelen csevegés, kevésbé szerencsésben rosszhiszemű hírhajhászás. Pedig a kommunikációnak ez a módja nem csak az információcserének, hanem az érzelmek feldolgozásának, a belső feszültség levezetésének is igen hasznos útvonala: segítségével a nők nem csak hírt kapnak és adnak – amely ne feledjük, az evolúció során a túlélés sikerének kulcsa lehetett -, de megmenekülhetnek egy fenyegető elmebajtól a férfiak uralta világban, vagy, ha mást nem, legalább kollektíven füstölöghetnek a főnök marhaságain. Azáltal pedig, hogy újra és újra elmondanak valamit, az a valami „emészthetővé”, elfogadhatóvá alakul.
104
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , „nem”, egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén „érvénytelenkedjek”, és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.
107
A „semmi” egyébként is egy „kommunikációgyilkos” szó: olyan izoláló hatása van, mint a sárga szalagnak, amivel a rendőrök elkerítik a bűntett helyszínét. És aki belül van az belül is marad. a semmi másik veszélye, hogy elüldözi a segíteni akaró, de nem tudó férfit. A legtöbb nő számára ismert jelenség, hogy egy férfi, ha valami baj van, elmegy otthonról, és magányosan rágódik. Joggal feltételezheti hát, hogy önnek ugyanerre, vagyis magányra van szüksége, ergo egyedül hagyja.
114
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani – az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban…..
A barátok eme széles spektruma jó azért, mert nem ununk rá egymás társaságára, és mert ha egyikük aktuálisan „kiesik”, még mindig ott a többi vagyis a szeretet és a segítség nem válik kizárólagossá két ember között, a csoport megőrzi dinamikáját. Ezt általában mindenki megérti, mégis, amikor szerelmi kapcsolatról van szó, rendszerint azonnal el is feledkezik róla. a mai napig meglep, mi mindent képesek a nők elvárni a partnerüktől – legyen romantikus szerető, jó apa, álldogáljon türelmesen a próbafülke előtt, sportoljon, szeressen színházba és moziba járni, de nem ám akció-, hanem amolyan jófajta csöpögős „rózsaszín” filmekre, epedjen a lakberendezésért, és ami a legfontosabb: legyen tisztában azzal is, hogy a „barack” mégiscsak egy szín. Nem sok ez egy kicsit, hölgyeim? Ha ezt mind a párunktól várjuk, mi marad a barátoknak?
125
Ha boldog akarsz lenni egy napig egyél valami finomat. Ha egy hónapig, legyél szerelmes; ha egy évig, házasodj meg; ha egy életen át, köss barátságot!”
128
Az a férfi , aki úgy tesz, mintha jó férj lenne, egy idő után valóban azzá válik. Aki, ha kötelességből is, de teljesíti a feladatait, előbb-utóbb önszántából teszi azt. Egyszer egy barátom mesélt nekem egy morális dilemmájáról, miszerint adakozni szeretett volna, de nem segítő szándékból, hanem bűntudatának enyhítése végett. kikérte hát egy rabbi véleményét, aki a következőket mondta: „Nem azért adakozik valaki, mert jó ember, hanem azért lesz valaki jó ember, mert adakozik.”
129
Ne feledjük a nő helyzete egy pár vagy egy család életében mindig sajátos, egy nő egyetlen szavával megmérgezheti vagy megszépítheti sok ember életét. A konstruktív kritika és a gonosz bántás között óriási különbség van!
167
A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg.
174
A kortizol nem megfelelő – akár csökkent, akár fokozott – mennyiségben elválasztó emberek nehezebben emlékeznek dolgokra, többször szorulnak ismétlésre, amennyiben valamit meg kell jegyezniük.
175
Nagy mennyiségben a kortizol tönkreteszi az agyi memória központokat, amely alapján érthetővé válik, miért haladnak lassabban az iskolában a nagy traumán átesett gyerekek, és miért válnak biológiai korukat meghazudtolva szenilissé a háborús veteránok.
179
De vajon mi célja a természetnek a nemek stresszválaszának ilyen különböző alakításával? Evolúciós okokra visszatekintve az, hogy a nagyon különböző feladatainknak megfelelhessünk. Mi lett volna a falu sorsa, ha a vadászatra induló férfiak visszariadnak holmi többmázsás állattól, csak mert egy ugyanolyan néhányat már megölt közülük? Ha folyton azon jár az eszük, milyen hideg volt az utolsó vadlesen, mennyire féltek, mennyire fájt, amikor kaptak egyet a combjukba, hogyan várhatnánk, hogy valami hasonlóba fogjanak? És szintén mi lett volna a falu sorsa, hogy ha a nők elfelejtik, hogy a vízlelő hely környékén, ahova a gyerekeikkel együtt járnak, veszélyes vadállatok lesik a prédáikat? Ha nem emlékeznek, hol teremnek a legfinomabb bogyók? Ugye, most már érthető? Az emberiség érdeke a fennmaradásért úgy kívánta, hogy a férfiak felejthessenek, a nők ne. Abban a zord világban, amelyben egykor éltünk, és amely egyes primitív közösségeknek továbbra is otthona, a felejtés a férfiakat bátrabbá, az emlékezés a nőket megfontoltabbá teszi.
180
Tapasztalatom szerint a legnagyobb hiba a mit a vezető beosztású emberek elkövetnek, hogy mindent maguk akarnak csinálni, mert nem bíznak meg senkiben. Így elaprózzák magukat, elpazarolják a kreativitásukat, és olyasmibe fáradnak el, ami igazából már alulmúlja kompetenciájukat.
185
Kinek van kedve banya buliban punnyadni péntek este, amikor ez idő alatt egy férfi szemébe bámulhat szerelmesen? ... az ilyen viselkedés nem csupán rendkívül modortalan, de korlátolt is. Mert eljön az idő, amikor az ilyen barátok jelentik majd az egyetlen szalmaszálat az összeomlásban, az egyetlen hágcsót a depresszió mély mocsarában. Hát úgy vigyázzunk rájuk!
Az élet olyan nehéz, miért ne próbálnánk hát könnyíteni a terheinken? A társak, barátok segítségének igénybevétele a létező leghatékonyabb és legegészségesebb módja a stresszel való megbirkózásnak, amelynek olyan természetesnek kellene lennie, mint a fogmosásnak. Aki erről önszántából lemond, az nem csupán az élvezetekről, élményekről mond le, hanem olyan önpusztító ostobaságot művel, amellyel kiteszi magát korunk egyik legrettegettebb betegségének, a depressziónak.
Dr. Marianne J. Legato
48
Napjainkban a nők társadalmi elismertségének javulásával párhuzamosan az anyagi javak mindenáron való hajszolása más, előnyös kvalitások keresésévé finomult. 10 nőből 9, ha megkérdezik, egyértelműen a humorérzéket tartja a férfi legcsábosabb tulajdonságának. Az én elméletem szerint ez továbbra sem más, mint a biztonságos megélhetés burkolt kutatása: a humor a magas intellektus közvetett jelzője, utóbbi pedig a rang, az anyagi biztonság, az életminőségben teremthető kedvező feltételek alapja. Valljuk be, a keserves munkával kigyúrt izomzat ma már a lúzerek fegyvere; igazán aratni agyi kapacitással lehet.
69
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, elhalmozta őket a Paradicsomban minden jóval, míg végül már csak két dolog maradt, amit szétoszthatott közöttük. Feltette hát nekik a kérdést: „Már csak két dolog van, amivel kedveskedhetnék nektek, válasszatok. Ki akar tudni állva vizelni? Alig fejezte be a mondatot, amikor Ádám felugrott, hogy ezt elvegye. Nos Éva – szólt Isten -, akkor neked már csak a többszörös orgazmus marad.”
69
Az orgazmust követően van a férfiaknál egy olyan periódus amikor újabb szexuális izgalom megélésére nem képesek. Ezzel ellentétben a nők a csúcs elérését követően még jó néhány percig megmaradnak a szexuális izgalom egyfajta felfokozott szintjén, és képesek kis stimulusok hatására is rövid egymásutánban újra és újra átélni az orgazmust anélkül, hogy a ciklust újra kellene kezdeniük.
94
A férfiak szeretnek a tényekre szorítkozni: nem cizellálják a mondandójukat, nem bocsátkoznak amolyan „ máris többet mondtam, mint amennyit hallottam” részletekbe, és húzgálják a szájukat, amikor asszonyaik hosszasan adják elő történeteiket. A nők beszélgetését egész egyszerűen pletykának tartják, amely szerencsés esetben jelentéktelen csevegés, kevésbé szerencsésben rosszhiszemű hírhajhászás. Pedig a kommunikációnak ez a módja nem csak az információcserének, hanem az érzelmek feldolgozásának, a belső feszültség levezetésének is igen hasznos útvonala: segítségével a nők nem csak hírt kapnak és adnak – amely ne feledjük, az evolúció során a túlélés sikerének kulcsa lehetett -, de megmenekülhetnek egy fenyegető elmebajtól a férfiak uralta világban, vagy, ha mást nem, legalább kollektíven füstölöghetnek a főnök marhaságain. Azáltal pedig, hogy újra és újra elmondanak valamit, az a valami „emészthetővé”, elfogadhatóvá alakul.
104
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , „nem”, egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén „érvénytelenkedjek”, és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.
107
A „semmi” egyébként is egy „kommunikációgyilkos” szó: olyan izoláló hatása van, mint a sárga szalagnak, amivel a rendőrök elkerítik a bűntett helyszínét. És aki belül van az belül is marad. a semmi másik veszélye, hogy elüldözi a segíteni akaró, de nem tudó férfit. A legtöbb nő számára ismert jelenség, hogy egy férfi, ha valami baj van, elmegy otthonról, és magányosan rágódik. Joggal feltételezheti hát, hogy önnek ugyanerre, vagyis magányra van szüksége, ergo egyedül hagyja.
114
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani – az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban…..
A barátok eme széles spektruma jó azért, mert nem ununk rá egymás társaságára, és mert ha egyikük aktuálisan „kiesik”, még mindig ott a többi vagyis a szeretet és a segítség nem válik kizárólagossá két ember között, a csoport megőrzi dinamikáját. Ezt általában mindenki megérti, mégis, amikor szerelmi kapcsolatról van szó, rendszerint azonnal el is feledkezik róla. a mai napig meglep, mi mindent képesek a nők elvárni a partnerüktől – legyen romantikus szerető, jó apa, álldogáljon türelmesen a próbafülke előtt, sportoljon, szeressen színházba és moziba járni, de nem ám akció-, hanem amolyan jófajta csöpögős „rózsaszín” filmekre, epedjen a lakberendezésért, és ami a legfontosabb: legyen tisztában azzal is, hogy a „barack” mégiscsak egy szín. Nem sok ez egy kicsit, hölgyeim? Ha ezt mind a párunktól várjuk, mi marad a barátoknak?
125
Ha boldog akarsz lenni egy napig egyél valami finomat. Ha egy hónapig, legyél szerelmes; ha egy évig, házasodj meg; ha egy életen át, köss barátságot!”
128
Az a férfi , aki úgy tesz, mintha jó férj lenne, egy idő után valóban azzá válik. Aki, ha kötelességből is, de teljesíti a feladatait, előbb-utóbb önszántából teszi azt. Egyszer egy barátom mesélt nekem egy morális dilemmájáról, miszerint adakozni szeretett volna, de nem segítő szándékból, hanem bűntudatának enyhítése végett. kikérte hát egy rabbi véleményét, aki a következőket mondta: „Nem azért adakozik valaki, mert jó ember, hanem azért lesz valaki jó ember, mert adakozik.”
129
Ne feledjük a nő helyzete egy pár vagy egy család életében mindig sajátos, egy nő egyetlen szavával megmérgezheti vagy megszépítheti sok ember életét. A konstruktív kritika és a gonosz bántás között óriási különbség van!
167
A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg.
174
A kortizol nem megfelelő – akár csökkent, akár fokozott – mennyiségben elválasztó emberek nehezebben emlékeznek dolgokra, többször szorulnak ismétlésre, amennyiben valamit meg kell jegyezniük.
175
Nagy mennyiségben a kortizol tönkreteszi az agyi memória központokat, amely alapján érthetővé válik, miért haladnak lassabban az iskolában a nagy traumán átesett gyerekek, és miért válnak biológiai korukat meghazudtolva szenilissé a háborús veteránok.
179
De vajon mi célja a természetnek a nemek stresszválaszának ilyen különböző alakításával? Evolúciós okokra visszatekintve az, hogy a nagyon különböző feladatainknak megfelelhessünk. Mi lett volna a falu sorsa, ha a vadászatra induló férfiak visszariadnak holmi többmázsás állattól, csak mert egy ugyanolyan néhányat már megölt közülük? Ha folyton azon jár az eszük, milyen hideg volt az utolsó vadlesen, mennyire féltek, mennyire fájt, amikor kaptak egyet a combjukba, hogyan várhatnánk, hogy valami hasonlóba fogjanak? És szintén mi lett volna a falu sorsa, hogy ha a nők elfelejtik, hogy a vízlelő hely környékén, ahova a gyerekeikkel együtt járnak, veszélyes vadállatok lesik a prédáikat? Ha nem emlékeznek, hol teremnek a legfinomabb bogyók? Ugye, most már érthető? Az emberiség érdeke a fennmaradásért úgy kívánta, hogy a férfiak felejthessenek, a nők ne. Abban a zord világban, amelyben egykor éltünk, és amely egyes primitív közösségeknek továbbra is otthona, a felejtés a férfiakat bátrabbá, az emlékezés a nőket megfontoltabbá teszi.
180
Tapasztalatom szerint a legnagyobb hiba a mit a vezető beosztású emberek elkövetnek, hogy mindent maguk akarnak csinálni, mert nem bíznak meg senkiben. Így elaprózzák magukat, elpazarolják a kreativitásukat, és olyasmibe fáradnak el, ami igazából már alulmúlja kompetenciájukat.
185
Kinek van kedve banya buliban punnyadni péntek este, amikor ez idő alatt egy férfi szemébe bámulhat szerelmesen? ... az ilyen viselkedés nem csupán rendkívül modortalan, de korlátolt is. Mert eljön az idő, amikor az ilyen barátok jelentik majd az egyetlen szalmaszálat az összeomlásban, az egyetlen hágcsót a depresszió mély mocsarában. Hát úgy vigyázzunk rájuk!
Az élet olyan nehéz, miért ne próbálnánk hát könnyíteni a terheinken? A társak, barátok segítségének igénybevétele a létező leghatékonyabb és legegészségesebb módja a stresszel való megbirkózásnak, amelynek olyan természetesnek kellene lennie, mint a fogmosásnak. Aki erről önszántából lemond, az nem csupán az élvezetekről, élményekről mond le, hanem olyan önpusztító ostobaságot művel, amellyel kiteszi magát korunk egyik legrettegettebb betegségének, a depressziónak.
2010. augusztus 4., szerda
2010. május 3., hétfő
Madárember
A madárember az utóbbi évtizedek egyik legszebb, legmegrendítobb regénye. A magyar repülés hostörténetérol szól, arról az elso csodálatos korszakról, amikor az ember tudásának, és foleg hitének erejével eloször fölszáll az égre. Olyan emberekrol mesél, akik életüket kockáztatják álmaikért.Kvasz András, a mezítlábas pilóta vágya nem kevesebb, mint a pestkörnyéki Rákosmezo sarából fölrepülni a magasba, a felhok fölé, s vászonból és zongorahúrokból összeeszkábált gépével utolérni a világot: a francia Bleriot-t, az angol, amerikai és német pilótákat, akik mögött ekkoriban már hatalmas és gazdag ipar áll. nem csupán hiteles krónika, de vallomás is ez a könyv - mondja az író. - Ebben a regényemben írtam le eloször, mit jelent nagyálmú embernek és magyarnak lenni. Nem a föld vonzerejét a legnehezebb legyoznünk, hanem azt a valóságot, amely oelottük is, utánuk is sok hitet és igyekezetet összetört.
2010. április 29., csütörtök
2010. április 1., csütörtök
Daniel Goleman Társas intelligencia Az emberi kapcsolatok új tudománya
68
Hatalmi hierarchia híján az érzelmileg legkifejezőbb arc adja meg a közös hangot.
68
Az érzelmi fertőzés átszűrődik bármilyen összehangolt embercsoporton. Nézzünk egy fontos döntéshozatalra vonatkozó kísérletet, amelynek során egy csoportnak döntenie az évvégi pénzjutalékok elosztásáról kell döntenie! A döntéshozók mindegyike igyekezett egyik-másik beosztottnak nagyobb összeget kiharcolni úgy, hogy azért mindenki viszonylag jól járjon. Az egymással ütköző szempontok feszültségbe torkoltak, a gyűlés végére mindenki rettentő ideges lett. egy hasonló céllal összeült másik csoport viszont jó érzéssel állt fel a megbeszélés eredményeképpen. A két értekezlet üzleti megbeszélések szimulációjaként ma már klasszikus példája a Yale Egyetemen végzett vizsgálatnak, amelyben önkéntes alanyok jutalomosztó csoportokat alkotnak. Abba senkit nem avattak be, hogy minkét csoport egyik tagja gyakorló színész, akinek titkos szerepe az volt, hogy az egyik csoportban szálljon szembe a többiek érveivel, a másik csoportban pedig támogassa társai elképzelését.
Bármelyik irányba is hajlottak érzelmei, a többiek követték; a csoport tagjai szemmel láthatóan az ő hangulatát tették magukévá, akár lehangoltnak, akár jókedvűnek mutatkozott.
De a csoportban látszólag senki sem volt tudatában hangulatváltozása okának. Egyszerűen öntudatlanul sodródtak együtt a változó hangulattal.
69
Az alturizmus egyik kritikus tényezője, úgy tűnik, egyszerűen az odafigyelésre szánt idő; empátiánk akkor a legerősebb, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel odafigyelni és érzelmileg ráhangolódni valakire.
71
Hirtelen felkavaró látvány tárult elém: a lépcső közepe táján szakadt, ing nélküli férfi hevert mozdulatlanul, csukott szemmel. Senkinek sem tűnt fel. Az emberek egyszerűen átléptek rajta, sietve, hogy mihamarabb hazaérjenek.
Engem annyira meghökkentett a látvány, hogy megálltam megnézni ,mi baja. És akkor meglepő dolog történt: mások is megálltak. Az aggodalom hirtelen koszorút font a férfi köré. A szánalom ugyanilyen spontán módon tetteké alakult – valaki elfutott a gyorsbüfébe, hogy ennivalót hozzon; egy asszony egy üveg vizet kerített, valaki más hívott egy biztonsági őrt, aki rádiótelefonon segítséget kért.
Néhány percen belül talpra állították a férfit, aki vidáman evett, a mentőkre várva. Megtudtuk, hogy csak spanyolul beszél, nincs pénze, s így bolyongott Manhattan utcáin, éhesen.
Az éhségtől esett össze a földalatti lépcsőlejáróján.
Mi változtatott ezen? Csak az, hogy egyvalaki észrevette. Csupán a körülmény, hogy megálltam, felfogtam az illető állapotát, szemmel láthatóan kiragadtam az arra járókat nagyvárosi révületükből, és felhívtam a figyelmüket erre az emberre. Mihelyt ráhangolódtunk nehéz helyzetére, készen álltunk arra is, hogy segítsünk.
75
A magunkba fordulás minden formája megöli az empátiát, az együttérzésről nem is beszélve. Amikor magunkra figyelünk, világunk beszűkül, miközben ügyeink és bajaink felnagyítódnak. Ám amikor mások felé fordulunk, világunk kitágul. Saját gondjaink a tudatunk perifériájára szorulnak, és kisebbeknek tűnnek, miközben kapcsolódási képességünk – vagy együttérző cselekvési hajlamunk - megnő.
79
Amikor arra kérnek valakit, hogy a másik ember arcán tükröződő boldogság, félelem vagy undor érzését utánozza, s ilyen módon saját magában is hozza létre ugyanezt az érzést, ez a szándékos „beleérzés” ugyanazokat a körpályákat hozza működésbe, mint amikor csupán megfigyeli az adott személyt (vagy spontán módon él át hasonló érzelmet).
144-145
…Doi felidézi, hogy abban reménykedett, házigazdája jobban erőlteti majd az ajánlatot. Csalódottan vette tudomásul, hogy a házigazda így válaszolt: - Értem – én nem is foglalkozott többet vele.
Doi megjegyzi, hogy Japánban a vendéglátó egyszerűen ráérezne vendége éhségére, és megkínálná anélkül, hogy megkérdezné kér-e enni.
242
Egyik lányunokámat kétéves korában hónapokon át tartott izgalomban a Chicken Run című rajzfilm, egy meglehetősen morbid komédia…
…Chicken Run „annyira félelmetes”. S ugyanazzal a levegővétellel tette hozzá, hogy ez a kedvenc filmje.
Mi lehet az oka, hogy egy ilyen félelmetes film ellenállhatatlan vonzerővel hatott rá? A válasz bizonyára abban az agyi beidegződésben keresendő, hogy miközben újra és újra látja a rettenetes jeleneteket, azt a félelemmel vegyes édes érzést is átéli, hogy a végén minden jóra fordul.
243
A stressz bizonyos mértékű megfelelő adagolása a fejlődő agy számára lehetőséget teremt arra, hogy megbirkózzon a félelem érzésével és megtalálja a megnyugvás módját. az idegtudományok kutatói felismertek egy emberekre és majmokra egyaránt érvényes szabályszerűséget: ha stressz hatásnak kitett kiskorúak megtanulják kezelni a helyzetet, ez bevésődik az idegrendszeri pályájukba, és rugalmasabban fogadják majd felnőttkorukban a stresszhelyzeteket. A félelem-megnyugvás sorozatának szabályos ismétlődése, úgy tűnik, kialakítja az idegrendszer alkalmazkodóképességét, és ezáltal megteremti az alapvető érzelmi bázist.
269
Minél jobban tud egy pár külön lenni, annál jobban tudnak együtt lenni.
334
Egy sokat vitatott vizsgálat, amelyben azt figyelték, hogyan beszélnek az orvosok pácienseikkel, és amit 1997-ben tettek közzé a Journal of the American Medical Association hasábjain, arra mutat rá, hogy előreláthatóan nem a tulajdonképpeni hibás beavatkozás, inkább a helytelen kommunikáció következtében perelnek be egy orvost műhiba okozása miatt.
Ezzel szemben azokat az orvosokat, akik jobb összhangot tudtak kialakítani pácienseikkel, ritkábban perelték be. Az ilyen orvosok nagyon egyszerű dolgot tettek, ami segített: elmondták a páciensnek a vizit vagy a kezelés során, milyen beavatkozásra számíthat, kicsit csevegtek is vele, kedves biztatással megérintették, leültek melléje, nevettek is, ha alkalom adódott – ugyanis a humor alakítja ki a leggyorsabban és a legkönnyebben az összhangot. Ezenfelül még arra is figyeltek, hogy a beteg értse, amit mondanak, megkérdezték a véleményét, tisztázták, hogy jól értik-e a páciens kérdését, és bátorították, hogy mondja el, amit akar. Röviden: az emberre is odafigyeltek, nem csak a diagnózisra.
363
Amíg a fönök mesterien adagolt elégedetlensége hatékony biztatás lehet, a dühöngés önmegtévesztő vezetői taktika. Ha a vezetők folyamatosan rossz kedvet nyilvánítanak, akkor talán a beosztottak látszólag többet dolgoznak – de ebből még nem következik, hogy ezt jobban is teszik. A reménytelenül kelletlen hangulat érzelmileg teszi tönkre a munkahelyi légkört, és ilyen körülmények közt az agy nem tud jól teljesíteni.
367-368
Egy igen eredményes tudományos csapat vezetőjétől hallottam a következőt: „Soha senki olyat nem hívok meg munkatársnak a laboratóriumba, aki korábban nem dolgozott már ideiglenesen a csoportunkban. Először megkérdezem a csoport tagjait, mi a véleményük, és ehhez tartom magam. Nem akarom kockáztatni, hogy olyat vegyek fel, aki nem tud beilleszkedni – bármilyen jó szakember is.”
372-373
A legjobb eredményt azok a tanárok érték el, akik
- ráhangolódtak a gyerekekre, figyelembe vették igényeiket, hangulatukat, érdeklődési körüket és készségeiket, és engedték őket, hogy ők irányítsák az interakciókat;
- vidám hangulatot teremtettek az osztályban, kellemes beszélgetéseket folytattak, sokat nevettek, és izgalmas órákat tartottak;
- melegséggel és pozitívan fordultak a diákok felé;
- jól irányították az osztály munkáját, világos, de rugalmas elvárásokat fogalmaztak meg, és így a diákok önként betartották a szabályokat.
A legrosszabb eredmény ott született, ahol…a tanárok ráerőltették a gyerekekre a saját tanmenetüket anélkül, hogy a diákokra hangolódtak volna, vagy pedig érzelmileg távol maradtak, nem vonódtak be a történésekbe. Az ilyen tanárok gyakrabban dühödtek fel és alkalmaztak büntetést a rend helyreállítására.
406
A megbocsátás olyan társas következményekkel is járhat, mint az, hogy korábbi ellenséggel barátságot is kötünk. De nem feltétlenül jelentkezik ilyen formában. Különösen ha még frissek a sebek, a megbocsátásnak nem kell okvetlenül aktív kárpótlásban, felejtésben vagy az elkövetővel való kibékülésben megnyilvánulnia. Sokkal fontosabb, hogy mi magunk megszabaduljunk a sértettség kényszeres rabságától.
412
A gazdagok talán több örömhöz jutnak, mint a szegények, de sokkal több örömre van szükségük ahhoz, hogy ugyanannyi kielégüléshez jussanak.
419
Ha úgy változtatnánk meg a gazdasági rendszert, hogy kellő együttérzést mutasson, akkor politikailag is sokkal szilárdabbá válna.
422
Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk.
Hatalmi hierarchia híján az érzelmileg legkifejezőbb arc adja meg a közös hangot.
68
Az érzelmi fertőzés átszűrődik bármilyen összehangolt embercsoporton. Nézzünk egy fontos döntéshozatalra vonatkozó kísérletet, amelynek során egy csoportnak döntenie az évvégi pénzjutalékok elosztásáról kell döntenie! A döntéshozók mindegyike igyekezett egyik-másik beosztottnak nagyobb összeget kiharcolni úgy, hogy azért mindenki viszonylag jól járjon. Az egymással ütköző szempontok feszültségbe torkoltak, a gyűlés végére mindenki rettentő ideges lett. egy hasonló céllal összeült másik csoport viszont jó érzéssel állt fel a megbeszélés eredményeképpen. A két értekezlet üzleti megbeszélések szimulációjaként ma már klasszikus példája a Yale Egyetemen végzett vizsgálatnak, amelyben önkéntes alanyok jutalomosztó csoportokat alkotnak. Abba senkit nem avattak be, hogy minkét csoport egyik tagja gyakorló színész, akinek titkos szerepe az volt, hogy az egyik csoportban szálljon szembe a többiek érveivel, a másik csoportban pedig támogassa társai elképzelését.
Bármelyik irányba is hajlottak érzelmei, a többiek követték; a csoport tagjai szemmel láthatóan az ő hangulatát tették magukévá, akár lehangoltnak, akár jókedvűnek mutatkozott.
De a csoportban látszólag senki sem volt tudatában hangulatváltozása okának. Egyszerűen öntudatlanul sodródtak együtt a változó hangulattal.
69
Az alturizmus egyik kritikus tényezője, úgy tűnik, egyszerűen az odafigyelésre szánt idő; empátiánk akkor a legerősebb, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel odafigyelni és érzelmileg ráhangolódni valakire.
71
Hirtelen felkavaró látvány tárult elém: a lépcső közepe táján szakadt, ing nélküli férfi hevert mozdulatlanul, csukott szemmel. Senkinek sem tűnt fel. Az emberek egyszerűen átléptek rajta, sietve, hogy mihamarabb hazaérjenek.
Engem annyira meghökkentett a látvány, hogy megálltam megnézni ,mi baja. És akkor meglepő dolog történt: mások is megálltak. Az aggodalom hirtelen koszorút font a férfi köré. A szánalom ugyanilyen spontán módon tetteké alakult – valaki elfutott a gyorsbüfébe, hogy ennivalót hozzon; egy asszony egy üveg vizet kerített, valaki más hívott egy biztonsági őrt, aki rádiótelefonon segítséget kért.
Néhány percen belül talpra állították a férfit, aki vidáman evett, a mentőkre várva. Megtudtuk, hogy csak spanyolul beszél, nincs pénze, s így bolyongott Manhattan utcáin, éhesen.
Az éhségtől esett össze a földalatti lépcsőlejáróján.
Mi változtatott ezen? Csak az, hogy egyvalaki észrevette. Csupán a körülmény, hogy megálltam, felfogtam az illető állapotát, szemmel láthatóan kiragadtam az arra járókat nagyvárosi révületükből, és felhívtam a figyelmüket erre az emberre. Mihelyt ráhangolódtunk nehéz helyzetére, készen álltunk arra is, hogy segítsünk.
75
A magunkba fordulás minden formája megöli az empátiát, az együttérzésről nem is beszélve. Amikor magunkra figyelünk, világunk beszűkül, miközben ügyeink és bajaink felnagyítódnak. Ám amikor mások felé fordulunk, világunk kitágul. Saját gondjaink a tudatunk perifériájára szorulnak, és kisebbeknek tűnnek, miközben kapcsolódási képességünk – vagy együttérző cselekvési hajlamunk - megnő.
79
Amikor arra kérnek valakit, hogy a másik ember arcán tükröződő boldogság, félelem vagy undor érzését utánozza, s ilyen módon saját magában is hozza létre ugyanezt az érzést, ez a szándékos „beleérzés” ugyanazokat a körpályákat hozza működésbe, mint amikor csupán megfigyeli az adott személyt (vagy spontán módon él át hasonló érzelmet).
144-145
…Doi felidézi, hogy abban reménykedett, házigazdája jobban erőlteti majd az ajánlatot. Csalódottan vette tudomásul, hogy a házigazda így válaszolt: - Értem – én nem is foglalkozott többet vele.
Doi megjegyzi, hogy Japánban a vendéglátó egyszerűen ráérezne vendége éhségére, és megkínálná anélkül, hogy megkérdezné kér-e enni.
242
Egyik lányunokámat kétéves korában hónapokon át tartott izgalomban a Chicken Run című rajzfilm, egy meglehetősen morbid komédia…
…Chicken Run „annyira félelmetes”. S ugyanazzal a levegővétellel tette hozzá, hogy ez a kedvenc filmje.
Mi lehet az oka, hogy egy ilyen félelmetes film ellenállhatatlan vonzerővel hatott rá? A válasz bizonyára abban az agyi beidegződésben keresendő, hogy miközben újra és újra látja a rettenetes jeleneteket, azt a félelemmel vegyes édes érzést is átéli, hogy a végén minden jóra fordul.
243
A stressz bizonyos mértékű megfelelő adagolása a fejlődő agy számára lehetőséget teremt arra, hogy megbirkózzon a félelem érzésével és megtalálja a megnyugvás módját. az idegtudományok kutatói felismertek egy emberekre és majmokra egyaránt érvényes szabályszerűséget: ha stressz hatásnak kitett kiskorúak megtanulják kezelni a helyzetet, ez bevésődik az idegrendszeri pályájukba, és rugalmasabban fogadják majd felnőttkorukban a stresszhelyzeteket. A félelem-megnyugvás sorozatának szabályos ismétlődése, úgy tűnik, kialakítja az idegrendszer alkalmazkodóképességét, és ezáltal megteremti az alapvető érzelmi bázist.
269
Minél jobban tud egy pár külön lenni, annál jobban tudnak együtt lenni.
334
Egy sokat vitatott vizsgálat, amelyben azt figyelték, hogyan beszélnek az orvosok pácienseikkel, és amit 1997-ben tettek közzé a Journal of the American Medical Association hasábjain, arra mutat rá, hogy előreláthatóan nem a tulajdonképpeni hibás beavatkozás, inkább a helytelen kommunikáció következtében perelnek be egy orvost műhiba okozása miatt.
Ezzel szemben azokat az orvosokat, akik jobb összhangot tudtak kialakítani pácienseikkel, ritkábban perelték be. Az ilyen orvosok nagyon egyszerű dolgot tettek, ami segített: elmondták a páciensnek a vizit vagy a kezelés során, milyen beavatkozásra számíthat, kicsit csevegtek is vele, kedves biztatással megérintették, leültek melléje, nevettek is, ha alkalom adódott – ugyanis a humor alakítja ki a leggyorsabban és a legkönnyebben az összhangot. Ezenfelül még arra is figyeltek, hogy a beteg értse, amit mondanak, megkérdezték a véleményét, tisztázták, hogy jól értik-e a páciens kérdését, és bátorították, hogy mondja el, amit akar. Röviden: az emberre is odafigyeltek, nem csak a diagnózisra.
363
Amíg a fönök mesterien adagolt elégedetlensége hatékony biztatás lehet, a dühöngés önmegtévesztő vezetői taktika. Ha a vezetők folyamatosan rossz kedvet nyilvánítanak, akkor talán a beosztottak látszólag többet dolgoznak – de ebből még nem következik, hogy ezt jobban is teszik. A reménytelenül kelletlen hangulat érzelmileg teszi tönkre a munkahelyi légkört, és ilyen körülmények közt az agy nem tud jól teljesíteni.
367-368
Egy igen eredményes tudományos csapat vezetőjétől hallottam a következőt: „Soha senki olyat nem hívok meg munkatársnak a laboratóriumba, aki korábban nem dolgozott már ideiglenesen a csoportunkban. Először megkérdezem a csoport tagjait, mi a véleményük, és ehhez tartom magam. Nem akarom kockáztatni, hogy olyat vegyek fel, aki nem tud beilleszkedni – bármilyen jó szakember is.”
372-373
A legjobb eredményt azok a tanárok érték el, akik
- ráhangolódtak a gyerekekre, figyelembe vették igényeiket, hangulatukat, érdeklődési körüket és készségeiket, és engedték őket, hogy ők irányítsák az interakciókat;
- vidám hangulatot teremtettek az osztályban, kellemes beszélgetéseket folytattak, sokat nevettek, és izgalmas órákat tartottak;
- melegséggel és pozitívan fordultak a diákok felé;
- jól irányították az osztály munkáját, világos, de rugalmas elvárásokat fogalmaztak meg, és így a diákok önként betartották a szabályokat.
A legrosszabb eredmény ott született, ahol…a tanárok ráerőltették a gyerekekre a saját tanmenetüket anélkül, hogy a diákokra hangolódtak volna, vagy pedig érzelmileg távol maradtak, nem vonódtak be a történésekbe. Az ilyen tanárok gyakrabban dühödtek fel és alkalmaztak büntetést a rend helyreállítására.
406
A megbocsátás olyan társas következményekkel is járhat, mint az, hogy korábbi ellenséggel barátságot is kötünk. De nem feltétlenül jelentkezik ilyen formában. Különösen ha még frissek a sebek, a megbocsátásnak nem kell okvetlenül aktív kárpótlásban, felejtésben vagy az elkövetővel való kibékülésben megnyilvánulnia. Sokkal fontosabb, hogy mi magunk megszabaduljunk a sértettség kényszeres rabságától.
412
A gazdagok talán több örömhöz jutnak, mint a szegények, de sokkal több örömre van szükségük ahhoz, hogy ugyanannyi kielégüléshez jussanak.
419
Ha úgy változtatnánk meg a gazdasági rendszert, hogy kellő együttérzést mutasson, akkor politikailag is sokkal szilárdabbá válna.
422
Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk.
2010. február 3., szerda
Lázadás a Bountyn
… „ Kétségtelenné vált, bizonyítékok sora által, hogy Ön Blight kapitány nem követett el katonai vétséget.
Ám ennek ellenére makulátlan hívű tengerésztisztek és tengerészek fellázadtak ön ellen.
Ön a bíróság megállapítása és igen enyhe megfogalmazása szerint kíméletlenül túlbuzgó.
Nem ítéljük el buzgalmát és nem ítéljük el azt a tisztet, aki a törvények értelmében fegyelmet tart.
De a tengerészeti törvények nem hibátlanok, mert nem is lehetnek, és nem terjednek ki minden eshetőségre.
Az egészséges szellemet nem lehet könyvekben rögzíteni.
Az igazság és tisztesség, ha nem lakozik a kapitány szívében hiányozni fog a hajóról.
Éppen ezért törekedett az Admirális mindig arra, hogy tisztjei úriemberek legyenek.
Sajnálattal jegyezzük meg, hogy William Blight kapitánnyá való kinevezése hiba volt! „…
Ám ennek ellenére makulátlan hívű tengerésztisztek és tengerészek fellázadtak ön ellen.
Ön a bíróság megállapítása és igen enyhe megfogalmazása szerint kíméletlenül túlbuzgó.
Nem ítéljük el buzgalmát és nem ítéljük el azt a tisztet, aki a törvények értelmében fegyelmet tart.
De a tengerészeti törvények nem hibátlanok, mert nem is lehetnek, és nem terjednek ki minden eshetőségre.
Az egészséges szellemet nem lehet könyvekben rögzíteni.
Az igazság és tisztesség, ha nem lakozik a kapitány szívében hiányozni fog a hajóról.
Éppen ezért törekedett az Admirális mindig arra, hogy tisztjei úriemberek legyenek.
Sajnálattal jegyezzük meg, hogy William Blight kapitánnyá való kinevezése hiba volt! „…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)