Ámultan hallgattam. Nem tudtam megérteni, hogyan lehet kötelességünk az igazságtalan büntetést elviselni. Még kevésbé értettem azt, hogy kínzójáról elnézően beszél Helen. Úgy éreztem, Helen Burns olyan szempontból nézi ezeket a dolgokat, amelyet én még nem érek fel ésszel. Lehet, hogy neki van igaza, nem nekem, de most nem mélyedek bele. Majd máskor, alkalmasabb időben.
Ha úgy látod, akkor tanuld meg tőlem, hogy nem szabad a látszat után ítélni. Igaza van Scatcherd kisasszonynak, hogy lompos, rendetlen vagyok, ritkán rakom helyére a holmimat, és soha nem tartom rendben. Felületes vagyok, megfeledkezem az intézeti szabályokról, olvasok, amikor tanulnom kellene. Nem tudom beosztani az időt, és néha én is, mint te, úgy érzem, hogy képtelen vagyok alkalmazkodni az intézeti rendhez. Scatcherd kisasszony, aki természeténél fogva rendes, pontos, módszeres, persze nagyon bosszankodik ezen.
Temple kisasszony maga a megtestesült jóság. Neki fáj, ha szigorúan kell szólnia valakihez, akár az intézet legrosszabb növendékéhez is. Ő is látja hibáimat, de ő szelíden figyelmeztet. S ha rászolgálok a dicséretre, nem fukarkodik vele, sőt! Hogy milyen megátalkodottan rossz a természetem, azt abból láthatod, hogy még az ő jóságos, okos figyelmeztetései sem fognak rajtam, s hogy bár dicsérete boldoggá tesz, mégsem igyekszem megjavulni.
- Ez furcsa - mondtam -, hiszen rendesnek lenni igazán nem nehéz.
- Neked nem. Figyeltelek ma reggel, és láttam, hogy milyen odaadóan hallgatod Miller kisasszony magyarázatát. Az én figyelmem minduntalan elkalandozik. Ha Scatcherd kis asszony a leckét magyarázza, ahelyett, hogy igyekeznék mindent megjegyezni, gyakran rajta kapom magam, hogy még a hangját sem hallom. Elálmodozom az órák alatt, azt képzelem, hogy otthon járok, Northumberlandben, s annak a kis pataknak a csobogását hallom, amely a házunk mellett csörgedez Deepdenben. S aztán persze mikor felszólítanak, visszazuhanok a valóságba, és minthogy nem a leckére figyeltem, hanem a képzeletbeli patak csobogására, nem tudok felelni.
Jó vagy azokhoz, akik jók hozzád. Én is csak azokhoz akarok jó lenni, akik jók hozzám. Ha az ember mindig azt teszi, amit a kegyetlenek és igazságtalanok kívánnak tőle, ezzel nagyon is megkönnyíti a rossz emberek dolgát. A gonoszoknak akkor nem kell félniük semmitől, és így nem is igyekeznek megjavulni, hanem mindig gonoszabbak és gonoszabbak lesznek. És azt gondolom: aki ok nélkül bánt, azt vissza kell ütni, olyan keményen, hogy elmenjen a kedve a kegyetlenkedéstől.
De én úgy érzem, Helen, hogy lehetetlen azokat szeretni, akik, ha a lelkemet kiteszem is, utálnak engem. Szembe kell szállni azokkal, akik igazságtalanul büntetnek. Ez éppen olyan természetes, mint az, hogy szeretem azokat, akik szeretettel közelednek hozzám, vagy mint az, hogy a megérdemelt büntetésnek alávetem magam.
- A gyűlölettel szemben nem az erőszak a leghatékonyabb fegyver, s az is kétséges, hogy a bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket.
Az kétségtelen, hogy rosszul bánt veled, mert nem bírja a természetedet, mint ahogy Scatcherd kisasszony sem bírja az enyémet. De milyen furcsa, hogy pontosan emlékszel minden szavára, minden cselekedetére! Ez azt bizonyítja, hogy igazságtalansága rendkívül mélyen hatott rád. Látod, én nem tartom ilyen pontosan számon, hogy ki mikor, mivel bántott meg. Nem lenne-e jobb, ha megpróbálnád elfelejteni nagynénéd szigorúságát, s azt a szenvedélyes gyűlöletet is, amelyet benned ébresztett? Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. Mindnyájan, akik a földön élünk, tele vagyunk hibákkal, ez nem is lehet másképp.
Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.
Nekem az nem elég, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen. Ha nem szeretnek, én nem kívánok élni. Nem bírom elviselni a magányosságot, Helen, sem azt, hogy gyűlöljenek.
Tudja-e, Jane, hogy azt a kis gyöngysort azóta is a nyakamban hordom, amióta maga elment? Most is itt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése