Kressz

A szeretet

A szeretet

Van ecseted és tollad, fesd meg a paradicsomot és menj be.

Szükségünk van arra, hogy néha odajöjjön hozzánk valaki, vállon veregessen, és azt mondja;˝te, ez tényleg jó nekem nagyon tetszik˝ hát nem lenne csodálatos , ha megdicsérnénk egymást az eredményeinkért, s nem mindig pusztán a hibákat rónánk fel

Ha a te utad a szeretet, a cél nem érdekes, a folyamatnak lesz szive. Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, mint amilyenek vagyunk.

Sokkal nehezebb azzá lenni mint amit mások várnak el tőlünk. Na hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy és légy, aki vagy.

Minden ember a maga korlátozott módján éli meg a szeretetet, és nem gondol arra, hogy fájó konfliktusainak és magányának köze lehet szeretettel kapcsolatos tudása hiányosságaihoz.

Az élet folyamatos újjászületés. Legtöbbünk számára ez az igazi tragédia, hogy meghalunk, mielőtt igazán megszülethettünk volna.

Ha választanom kellene a fájdalom és a semmi között a fájdalmat választanám.

Nem megérkezés a lényeg hanem maga az utazás.

Ez nem azt jelenti, hogy éljünk a mának. Azt jelenti, éljük meg a pillanatot.

Lenni annyi, mint tenni.

Megtanulni szeretni egyet jelent a folyamatos változással. Ennek pedig soha nincs vége, hiszen az ember szeretetrevaló képessége határtalan.

Ha az ember szeret, többé nincs kiszolgáltatva nála hatalmasabb erőknek, hiszen ő maga válik hatalmas erővé.

Önmagunk szeretete egyet jelent a felismeréssel, hogy mi csak önmagunk lehetünk. Ha megpróbálunk mások lenni, bármennyire ügyesen csináljuk is, csak a második legjobbak lehetünk. De önmagunkként mi vagyunk a legjobbak. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb és hálásabb dolog az életben. Ebből következik, hogy másokkal is úgy kell bánnunk, mint önmagunkkal.

Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társam önmagához, akkor ez a szerelem -tűnjék bármely biztosnak és szenvedélyesnek- nem lehet igazi.

Csodálkozva vettem észre hogy amikor bele mertem vágni egy kapcsolatba, erősebb lettem. Két elmével gondolkodhattam egyszerre az addigi egy helyett, négy kezem lett, és négy lábam, és egy másik világgal lettem gazdagabb. A másikhoz kapcsolódva kétszer olyan erős lettem, mint azelőtt, és kétszer annyi választási lehetőségem nyílt. most már könnyebben tudok másokat szeretni. Erősebb lettem, és nem félek annyira.

Ha társunk viselkedése ellentétes az elvárásainkkal, idegesítő vagy csalódást kelt, tekintsük úgy, mint múló állapotot. A szeretet egyenlő a szüntelen változással és tanulással. Elképesztően rugalmas. Segítségével az adott viselkedést abban a tudatban vagyunk képesek elfogadni, hogy átmeneti, nem állandó. Nem megbocsátásról van szó. A megbocsátás bizonyos értelemben leereszkedés. Szeretni ezzel szemben annyi, mint itt és most feltétel nélkül elfogadni a másikat olyannak, amilyen, tudva, hogy holnap már más lesz. A szerető ember ugyanis lankadatlanul figyel, fülel, várakozik, érez, alkalmazkodik, és újra csak alkalmazkodik. Egyszóval változik.

Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk.

Száll a kakukk a fészkére

Száll a kakukk fészkére

 

Sose mentegetőzz az én tökéletlenségem miatt, barátom. Hozzád sem illik, rajtam se segít.

 

Senki se egy nagy csoda, és mégis az van, hogy mindenki a másik rágásával-szapulásával tölti a java életét.

 

Addig nem igen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

A szándék hatalma

A szándék hatalma

 

Barátaiddal isten a maga módján a rokonaidért kér bocsánatot.

 

Senki sem képes felzaklatni téged a hozzájárulásod nélkül

 

Változtass a világképeden és a világ megváltozik.

 

Legtöbbünk számára nem az az a nagyobb veszély, hogy túl magas célt tűzünk ki, és nem érjük el, hanem hogy célunk túl alacsony, és elérjük.

Mitől jó a házasság

Mitől jó a házasság?

 

A szerelem olyan érzés, melyet olyas valaki iránt érzünk, aki kielégítette, kielégíti vagy ki fogja elégíteni szükségleteinket és legmélyebb vágyainkat.

 

Ha mások elutasítanak minket valószínűleg mi is elutasítjuk őket. Ez azt jelenti, hogy csak azért szeretjük az embereket, amit véleményünk szerint tenni fognak, tesznek, vagy tettek értünk. Először azt szeretjük, amit tesznek, aztán szeretjük meg a személyt, mert kedves és kielégítő, amit tesz. Soha senkit nem szeretünk pusztán önmagáért.

Ha elfogadható és tapintatos viselkedést sem kaphatott tőle, miben különbözött bárki idegentől, akitől ugyanilyen keveset kapott volna?

 

A szerelem átfogó hatalmas érzése ritkán fog el minket a másik egyetlen tulajdonsága alapján, mint például az intelligencia, a jó külső, vagy a gazdagság. Ha egy férfi csak a testéért szeret egy nőt, akkor vagy erősen frusztrált, vagy éretlen, vagy mind a kettő. Ahhoz, hogy a szerelem fönnmaradhasson, többre van szükség egyetlen adottságnál. Ezért csak akkor leszünk igazán szerelmesek, amikor a szeretett lénynek több olyan tulajdonsága van, amelyet szerelmese nagyra értékel. Amellett, hogy megbízhatóságra, hűségre, szépségre és humorra, vagy bármi másra vágyunk, kedvességet, partnerséget, igazságos bánásmódot is kívánunk tőle, továbbá azt az érzést, hogy fontosak vagyunk számára. Amikor mindezek, és még egy sor finom tulajdonság jelen vannak, akkor az ember szerelmes lesz, de csak miután meggyőzte magát róla, hogy az illetőben megvannak ezek a vonások, és csak ha ezek fontosak a számunkra.

 

És mi van a szerelemmel első látásra? Az igaz szerelem soha nem első látáson alapul. Igaz szerelem csak akkor lehetséges, ha alakalmunk van a teljes ember megismerésére. A szerelem „első látásra” egy vagy néhány olyan tulajdonságon alapul, amely vonzza az embert, és felkelti az érdeklődését az illető iránt. Ha a későbbi tapasztalat ezt megerősíti, akkor a szerelem fokozódik, ha nem akkor elhal.

 

Aligha valószínű, hogy csak a szépsége váltotta ki a férfi csodálatát, mégsem képes tudomásul venni, hogy testi vonzereje nélkül férje talán sosem szeretett volna belé. De mi történik, ha a nőt baleset éri, és elveszíti szépségét? Azt akarnám mondani, hogy akkor a férjében tényleg meghalna a szerelem, és el akarna tőle válni? Pontosan. Újra meg újra láttam ilyet. Ha egy férfi számára fontos a szépség és a szexuális kielégülés, akkor pontosan ezek képezik szerelmének alapját. Ha a felesége már a házasságuk elején elveszítené a vonzóerejét, akkor esetleg nem lenne rá elég ideje, hogy más olyan tulajdonságokat fejlesszen ki magában, amelyek a szex iránti állandó vágy helyébe léphetnének. Ha az asszony külseje harmincévi házasság után változik meg, akkor egy teljes élet emlékei, valamint a feleség sok más tulajdonsága pótolhatják elveszített szexepiljét.

 

A szüleinket sem automatikusan szeretjük. Azért szeretjük őket, mert jók voltak hozzánk. Ha gyerekkorunkban vertek, elhanyagoltak, vagy elhagytak volna minket, szentnek kéne lennünk, hogy továbbra is szeressük őket. A szeretetet ki kell érdemelni. Öreg vagy szenilis szüleinket, akik már semmit nem tehetnek értünk, még mindig szerethetjük a hozzájuk fűződő kedves emlékeink miatt. Azért szeretjük őket, amit értünk tettek, és csak akkor, ha sok évvel ezelőtt, gyerekkorunkban tényleg jók voltak hozzánk.

 

Ha valaki kielégíti legmélyebb igényeinket és vágyainkat, akkor újra meg újra szerelembe tudunk esni, és ezeknek a szerelmeknek mindegyike mély és őszinte lehet. Szerethetek-e egyszerre két embert? – nyugodtan válaszolhatjuk rá, hogy: Igen kettőt vagy akár két tucatot is (ha eleget forgolódsz a világban).

 

Akár hiszik, akár nem, a nők nem becsülik azt a férfit, aki minden szeszélyüknek enged

A nők többre értékelik a biztonságot, mint a kényeztetést. Amikor különféle dolgokat kérnek a fiújuktól, a vőlegényüktől vagy a férjüktől, nem bánják, ha csak egyes kéréseik teljesülnek, de nem kapnak meg mindent, amit kérnek. Olyan férfit akarnak, aki nemet is tud mondani nekik, aki elég erős hozzá, hogy a visszautasítást is elviselje, és aki nem hagyja, hogy az ujjuk köré csavarják. Aki sose áll a sarkára, az elriasztja a nőket, mert rájönnek, hogy nem férfira találtak, hanem egy kisfiúra.

Eleinte persze nem lehetnek biztosak ebben. Így aztán, hogy meggyőződjenek róla, egyre többet követelnek, miközben minden alkalommal azt remélik, hogy a fickónak mégiscsak van gerince, és nemet mond. A nők a szívük mélyén azt akarják, hogy a férfiak időnként szálljanak szembe velük, és bizonyítsák be a függetlenségüket.

 

A visszavágás: hogy dacoljunk az illetővel, aki elutasított minket, és hogy bebizonyítsuk önmagunknak, mégiscsak van valaki, akinek a számára kívánatosak és szeretnivalók vagyunk.

 

Csak akkor állunk készen egy újabb komoly kapcsolatra- beleértve a házasságot is- amikor már nyugodtan tudunk beszélni az előzőről, anélkül, hogy idegesek lennénk, vagy könnyekben törnénk ki, amikor már csak ritkán jut eszünkbe korábbi szerelmünk, és képesek vagyunk újra élvezni az embereket meg a szórakozást, de különösen akkor, amikor találkozunk régi szerelmünkkel, és úgy tudjuk feldolgozni magunkban a találkozást, mintha csak egy régi barátunkkal találkoztunk volna, aki nem több, mint jó barát.

 

Félelem, hogy fájdalmat okozunk a másiknak: Ezt mind ő csinálta, és nem maga. Nem a maga tervei miatt izgatta fel magát, hanem azért, amit a maga terveiről gondolt magában. Más szóval: az emberek mindig maguk borítják ki magukat. Igazságtalanul és alaptalanul kárhoztatja magát, ha mások neurotikusan reagálnak a maga viselkedésére.

Ha valakit mások könnyen manipulálnak, és megpróbálják a bűntudatán keresztül irányítani, az nézzen utána az új pszichológia elképzeléseknek. El fog képedni, mekkorát tévedett, és milyen ostobán viselkedett éveken keresztül, amikor engedte, hogy mások érzelmi zsarolással irányítsák életét. Ezt nem szabad hagyni.

 

A házasság üzlet és minél több közös törekvése van az üzletfeleknek, annál jobban kijönnek egymással.

 

Ha hosszú autóútra mégy a házastársaddal, vannak-e hosszú, néma időszakok, amelyek gyakorlatilag akkor kezdődnek, amikor kihajtasz a kapun, és addig tartanak, amíg meg nem érkezel úti célhoz? HA igen, akkor barátként aligha leltek sok örömöt egymás társaságában. Röviden, ha nem tudunk társalogni egymással, anélkül, hogy lefeküdnétek, együtt dolgoznátok valamin, vagy vendégeket fogadnátok, akkor a társas kapcsolat nem erőssége a házasságotoknak. Ha úgy érzitek, szerettek együtt lenni vele, a legjobb barátotokkal, az biztosíték arra, hogy bölcsen választottátok meg a házastársatokat. Fütyüljetek rá, hogy mennyire jóképű vagy csinos a partneretek, milyen gazdag, mennyire tapintatos és figyelmes, fütyüljetek minden másra. Ha mindezek a jó tulajdonságok együttesen sem hatnak oda, hogy szeretnétek a társaságában lenni, akkor felejtsétek el az illetőt.

 

Míg egy nős férfinak vagy egy férjes asszonynak csak egyszerűen oda kell bújni a partneréhez, ha szexuálisan közeledni akar, a magányos embernek, amíg ágyba bújhat szerelmével, végig kell csinálnia egy sor olyan szertartást, amelyhez képest egy királyi koronázás csak hétköznapi esemény.

 

Más dolog szeretni valakit és más dolog összeházasodni vele.

 

Sokkal egészségesebb volna társadalmunk számára, ha sokkal nehezebb lenne házasságot kötni, de valamivel könnyebb lenne elválni.

 

Ha úgy érzitek, annyira boldogtalanok vagytok, hogy valamiféle változásnak be kell következnie, ne áldozzátok fel magatokat túlságosan sokáig. Ha ezt teszitek, csak arra tanítjátok gyerekeiteket, hogy az erőszakos fráterek előtt meg kell hajolni, és az az érett viselkedés, ha megszaladunk a harc elől. Ha ezt tanulják a családban, az nem szolgál a javukra. Ezért aztán miután ésszerű mértékben megpróbáltunk a sarkunkra állni, de ezzel nem segítettünk a súrlódásokon, ha megtehetjük, inkább hagyjuk ott a partnerünket, mintsem, hogy a végtelenségig kitegyük a gyerekeket az ilyen neurotikus jeleneteknek. Ha a hajó süllyed, jobb ha megmentjük magunkat, és a többiek közül is, akit csak tudunk.

 

Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz, a gondolkodásunkkal összhangban cselekedni a legnehezebb dolog a világon. Goethe

 

Csakugyan mindig az őszinteség a legjobb politika? Erre a kérdésre az esetek nagy részében igennel válaszolnék. Ám ez azt feltételezi, hogy a partnerünk elég érett, és nem annyira sérülékeny, hogy az igazság nagyon kiborítsa. Utóvégre a pszichológusok mindig azt hangsúlyozzák, hogy a nyílt kommunikáció a boldog házasság fontos része, nem? Továbbá nem állítják-e azt is, hogy mindörökre elveszíthetjük házastársunk bizalmát, ha nem mondjuk meg neki az igazat? Mindennek ellenére én azt mondom; jobb ezt csak olyas valakivel csinálni, aki el bírja viselni az igazságot. Egyes emberekkel szemben a teljes őszinteség annyi, mintha borotvapengét nyomnánk egy csecsemő kezébe.

 

Akkor hát mikor van értelme, hogy megóvjuk partnerünket a fájdalmas igazságtól? Akkor amikor nem árt nekünk, ha elhallgatjuk, és amikor úgy érezzük, semmi fontosat nem nyerünk vele, ha beavatjuk a bizalmunkba.

 

Amikor a partnered legközelebb megvádol azzal, hogy nem mondod el neki a teljes igazságot, és megpróbál letolni érte, egyszerűen hárítsd vissza rá a felelősséget. Közöld a házastársaddal, hogy mindig meg fogja tudni az igazságot, attól a pillanattól fogva, amikor bebizonyítja, hogy az igazság nem fog belőle üvöltözést, zsörtölődést, sírást, vádaskodásokat, fenyegetéseket és önsajnálatot kiváltani. Kinek van ezekre szüksége?

Hogyan haljunk meg könnyen és gyorsan

Hogyan lehet könnyen, gyorsan és biztosan meghalni?
(Pilóta 98/9)
Bevehetsz például száz altatót egy-két pint viszkivel. Tőrt tolhatsz tébolyultan tajtékzó társad tenyerébe (az alliteráció kedvéért), amikor közli: "most megöllek!" (bár ez kézügyesség híján a lassú és nehéz vég kockázatával járhat, meg nem is elég biztos). Aztán felakaszthatod magad, leugorhatsz a turulmadárról, de mit soroljam; te pilóta vagy, méltatlan hozzád. Van más mód is. Azon ismeretek titkos barlangjába vezetlek be, amely ismeretek megszerzése csak teoretikusan javallt, a gyakorlatba való átvitelük előtt szállj le és imádkozz, vagy emelkedj ezerötszáz méterre, és ott játszadozz kicsit magadnak, de ne soká. E barlang sötét és kihalt, tele van emlékművel, sírral, legendával, eldobott szabállyal és olyan pilótakacagással, amely már nem hallatszik ki sehová. Viselkedj tehát komolyan, ahogy a helyhez és az alkalomhoz illik: most életek árán szerzett tudást adok tovább neked. Mivel a holtak nem beszélnek, fogadd el egy élő tanácsait, aki azok szavait próbálja a szádba adni, akiket szeretett, s akik szívesen elmondanák, mire vigyázz, de nem tudják, mert hibáztak, vagy más hibázott.
Z-142-essel sturcolsz? (Aki nem tudná, mi ez: rácsapás, a földhözragadtak ijesztgetése.) Zuhanj tehát rá a célra (egy kapáló nénire? egy lovaskocsira? egy horgászra? anyu házára?), talán még a gázt is vedd le, nehogy túllépd a megengedett sebességet, majd jó nagyot húzz bele: a gép feltör, az ív tetején "ültesd ki". A kormányok alig fognak, nyomd előre a botot, mert ezt tanultad arra az esetre, ha elfogy a sebesség, lépd be az oldalkormányt, hogy ne álljon ferdén az orr, és kész. Ezek a hátondugó klasszikus mozdulatai. Mire feleszmélsz, a gép pörög. Nem is áll meg soha, amíg nyomod a botot, és miért ne nyomnád? Honnan tudnád, hogy húzni kell? Magasságvesztés: akár 200 méter pördületenként. Így is meg lehet halni.
Lehet, hogy a szerencsések közé tartozol, akiknek volt alkalmuk a negatív dugóhúzót egyáltalán gyakorolni, de még akkor is beletelik néhány másodpercbe, mire rájössz, hogy ez az. Ilyenkor egy másodperc életet jelenthet, kettő pedig halált. A repülőgép gyorsuló önpörgése, a jókora magasságvesztés közben a szerencsének már semmi szerepe nincs. Villámgyors és szakszerű mozdulatok csak attól várhatók el, aki "képben van", azaz tudja, mi történik egyáltalán. Te ilyen vagy? Ha nem, inkább ne sturcolj. Sőt, ha azt hiszed, hogy menő pilóta vagy, még kevésbé! (Az igazán menő pilóták már nem hisznek semmit; ők nagyon jól tudják, hogy mit nem tudnak.) Gondolj inkább a családodra, vagy arra, aki melletted ül és élete a kezedben van, vagy azokra odalent, akiket agyoncsaphatsz, felgyújthatsz egyetlen rossz döntés miatt. Talán láttál már rácsapást nagy gyakorlatú pilótától, de nem vetted észre, hogy sosem rárepül a célra, hanem mindig mellé, mindig bőven van sebességtartaléka a repülési pálya összes pontján, s a gázt eszében sincs levenni. A felvétel magasságát pedig úgy választja meg, hogy ha a gép "megül", akkor is maradjon alatta hely. A "zészáznegyvenkettes" könnyen megül! (Ez azt jelenti: ha nagyot belehúzol, egy darabig még tovább süllyed a tehetetlensége folytán.) Egy ijedtségből, vagy véletlenül elkapkodott mozdulat - túlzott húzás - elég hozzá, hogy a legbikább gép is rázuhanjon a "célra" ahelyett, hogy elhúzna felette.
Mi a dobott orsó? Ugyanaz, mint a dugóhúzó, csak sokkal gyorsabb. A repülőgép autorotál, és ezt mindaddig csinálja, amíg ki nem veszik belőle, ráadásul mindinkább merülő pályára megy át. Van-e fogalmad róla, hogy milyen könnyű egy ilyen autorotációt előállítani? A Z-142 típussal nem szabad ugyan dobott orsót csinálni, de lehet.
Ma is előttem van annak a srácnak az arca, akitől - miközben egy barátja repülőhalálának okait próbáltuk kitalálni - megkérdeztem:
- Mit gondolsz, mit csinál a gép, ha jól bedöntöd, mert látni akarod, milyen képet vágnak odalent, aztán mondjuk száznyolcvanból egy húzott fordulót csinálsz, és beléped az oldalkormányt?
- Mit?
- Megdobja magát!
- Tényleg... ? - kérdezte olyan őszinte ámulattal, amitől az összes repülőgépvezetői kiképzési utasítás elsápadt a szekrényben; látszott, ahogy egy emléktől végigfut a srác hátán a hideg. Ő megúszta, pedig meghúzta. Szóval így is meg lehet halni. Azoknak, szegényeknek, akik pont ott nem találták el a hajszálnyi határt a húzás és a túlhúzás között, ahol nagyon kellett, ma már a fejük felett gereblyéznek.
Rossz az idő? Nagy a szél, vagy kénytelen vagy felhőben repülni VFR-t? Vágj csak neki! Így is meg lehet halni. Persze, ha volna eszed, el sem indulnál. Aki a hátadat csapkodja, hogy "Mi van, berezeltél?", annak azt üzenem: rövid életű lesz. Vagy nem tudja, mit beszél. Lehet, hogy nem érsz oda időben, talán még aznap se, de van rá esélyed, hogy egyáltalán odaérj, ha tudsz várni. Nem az a nagy pilóta, aki nekivág az ismeretlennek, hanem az, aki ezt messziről elkerüli. Aki pontosan tudja, hogy mibe megy bele. Lehet, hogy megünneplik Kukubenkó Janit, akinek sikerült "csakazértis" átjutni valami égi szennyen, de ez tiszavirág-életű dicsőség, és csak arra jó, hogy oktalan önbizalmat ébresszen benne azért, mert egyszer szerencséje volt. A szerencse nem lehet kalkulált tényező a repülésben. Csak az abszolút felkészültség. Tudni kell, ha itt az idő: visszafordulunk! A hegyek, a szél, a felhők, a föld nem ismernek kegyelmet. Jönnek! A csapásuk halálos. Nagyon tiszteld őket, ha élni akarsz. Túl nagy márványtábla őrzi a barátaim nevét, akik már nem mondhatják el, mennyire fontos is ez.

Őmiattuk is: szeretnélek megijeszteni! Téged, az 50, 100 és akár 200 órás pilótát, aki úgy hiszed, nem érhet már meglepetés, és letegezheted a repülőgépet. Tanuld meg, hogy soha nem tudhatsz mindent. Még akkor sem, ha már - azt hiszed - kipróbáltál mindent. Nincs két egyforma gép, két egyforma nap és hangulat és lelkiállapot és időjárás és szituáció. A változó tényezők variációi végtelenek. Mindenkor az adott helyzet-együtteshez kell alkalmazkodni, és mindig másképp. Ne hidd, hogy te már láttál ilyet vagy olyat, ne bízz a rutinodban, mert elég, ha a sokból csak egyetlen részlet más, mint máskor, és a képlet máris új.
Ne orsózz alacsonyan, hogyha eddig csak 600 méter felett gyakoroltál orsót! Ott fent nem számít, ha ügyetlenségből süllyedsz közben száz métert háton, legfeljebb megijedsz, de ismerősöd háza felett talán már nem lesz ennyi hely! Ne bízd az életedet feltétel nélkül olyan repülőgépre, amelynek nem ismered minden rezdülését, és ha ismered, akkor se tegezd le. Mindig legyen biztonságos tartalékod magasságból és sebességből, sőt, minél kevesebb a repült órád, annál inkább időből is! Hagyj magadnak néhány másodpercet a meggondolásra, mielőtt akármibe fognál. Ha pedig volt már necces labdád, örülj, hogy átment a hálón, de ne bízz benne, hogy legközelebb is sikerül. Az ember általában érzi azt, hogy valami nem gömbölyű, felvillan benne a kétség szikrája; ez a legutolsó intő jel. Ha csak egy szikra kétséged is támad a hirtelen elhatározott manővert illetően, ha egy hangyányit is bizonytalan vagy, hogy szabad-e, lehet-e, tudom-e, akkor már biztos lehetsz benne, hogy nem szabad! nem lehet! Ne söpörd el ezeket a megérzéseket. Röviden és nagy betűkkel csak annyit kérek: VIGYÁZZ!
Vigyázz az élőkre, és tanulj a holtak hibáiból, vigyázz a gépedre, amivel még sokan és sokat szeretnének repülni, de főként magadra vigyázz. Várnak otthon, nem? Ha pedig van még fölötted; alattad, melletted vagy mögötted valaki, akkor a felelősséged hatványozódik. Győzd le a mohó vágyat, ami átgondolatlan és ismeretlen tettekre hív, a kísértést, ami "dicsőséges", de bizonytalan végű kalandokra csábít. Ne azt hitesd el a kívülállókkal, hogy a pilóta életeleme a kockázat és a veszély; higgyék inkább azt, hogy mi, pilóták vagyunk azok, akik másoknál sokkal alaposabb felkészültséggel, felelősségtudattal és biztonsággal uraljuk a fenekük alatt zúgó vagy fütyülő szerkezetet, mint mondjuk egy sofőr a magáét. Mi mindig tudjuk, honnan fúj a szél, mert ez a dolgunk. Számolunk és számítunk, felkészülünk, jól és gyorsan döntünk, és nem kockáztatunk. Minek? Anélkül is szép, sőt, csak anélkül igazán szép, amit csinálunk.
Csak az veszélyes, amire nem vagy felkészülve. Ami váratlan. A legveszélyesebb pedig a "majd én megmutatom". Akármilyen elemi erővel tornyosul fel benned a vágy, akárki integet, fotózik is ott lenn, és várja tőled a csodát, mondj nemet, mielőtt olyan mozdulatra indulna a kezed, vagy a lábad, aminek a végét még nem tudod. Az élőknek, a holtaknak, a benned bízóknak és nekünk tartozol ezzel, akik szeretnénk büszkén mondani: "Pilóta vagyok!"

Daka

Richard Bach: Idézetek

Richard Bach

amerikai író
1936. június 23. —

Lelki- ismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen. Ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk. A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron. Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága - mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk? Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van! A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség. Viseld a magad kis maszkját, ha muszáj, hogy megóvd a benned rejtőzködő gyermeket a világtól, és ne hagyd elveszni ezt a gyermeket, barátom, mert akkor felnősz és meghalsz A meggondolt ember mérlegel, döntést hoz, azután ahhoz tartja magát. Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába, s közben megfeledkezünk arról, hol a gyémánt értékű lényeg! Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt? Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba. Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz! A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van az otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz. Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.